Futottatok már olyan szekér után kitartóan, ami nem vett fel?

Soha. Nem látom értelmét olyan dologért hajtani amit nem lehet elérni. És ha mégis? Jöhet az alárendeltségi viszony, mivel ő pontosan emlékszik majd rá, hogy te hajtottál utána. Az meg úgy... Nem nyerő.

Nem vagyok hülye.

Egyetlen egyszer, nagyon régen. Jó lecke volt, tanultam belőle. (Viszonylag könnyen megúsztam, nem használtak ki, csak némi döbbent megvetés volt az osztályrészem.)

Ez lennék én, szerintem örökké futni fogok a szekér után, mert egyszerűen ő a tökéletes számomra. Az más téma, hogy már kezdek belebetegedni a dologba, teljesen tönkremegyek egészségügyileg, pedig eddig se voltam a toppon, tönkremennek a tanulmányaim, olyan szinten depressziós vagyok, hogy gyakorlatilag épp hogy életben vagyok, felégetek magam mögött mindent lassan és hol a vége fogalmam sincs.

Régebben 1x, mert nagyon kitartó voltam, nagyon hülye, és nagyon fiatal. De már mind elmúlt.

Igen,futottam majd'1 évig. Aztán feladtam. 2 év múlva visszakanyarodott ugyanaz a szekér,ennek már lassan 6 éve ☺ Azon utazok 😁😁

Bizony, hogy futottam, akkoriban még nagyon naiv kislány voltam és nem gondoltam arra, hogy méltóságomnak is kellene lennie. Azóta felnőttem.

Most vagyok éppen ilyen helyzetben, és most lesz vége pár napon belül. Feltételezve, hogy egyáltalán lesz lehetőségem közölni ezt vele, mert már ez se biztos.