Mi van akkor, ha az embernek jó férje van, akivel boldognak érezte magát, míg nem találkozott valakivel, akibe beleszeretett?

Pár év múlva ugyanolyan megszokottá válna az élet vele is, mint a mostani férjeddel, akivel leírásod alapján nincs semmi probléma egyébként, a (megszokáson kívül). Többségében erős fizikai vonzalom hajtja egymás karjaiba az embereket, és miután kiélik magukat egymáson szexuálisan - ami pár hónaptól lehet pár év is,- enyhül majd teljesen megszűnik a "varázs".

Ha ennek tudatában vagy, és annak, hogy ha együtt élnétek képes lennél józanul látni, már egyáltalán nem biztos, hogy annyira fantasztikusnak látnád, mint most.

Ezért felborítani két családot szerintem hülyeség, ha csak nem a párotoknak is ugyanígy "mehetnékje lenne", ezen kívül az egyetlen amit tehetsz, hogy kizárod a találkozás lehetőségét és megvárod míg elmúlik ez az érzésed. Egyébként lehet, hogy ő csak szimpla viszonyt akar tőled semmi egyebet, csak te szeretnél tőle többet, az hogy mit mond nem releváns. Sokszor mondanak mást az emberek, hogy elérjék a céljukat, a másiknak érzései nem számítanaj nekik.

Nálam is hasonló a helyzet. 15 éves kapcsolat, 11 év házasság és egy gyerkőc.

Sosem gondoltam, hogy ilyen helyzetbe kerülök. Nálunk a gyerek születésével kezdődtek a gondok. A férjem szintén nagyszerű ember, nagyon jó apa. A másik férfi is kapcsolatban van, ráadásul jóval idősebb, mint én. Mindketten próbáljuk egymás társaságát kerülni, de mindig ugyanott kötünk ki. Egyikőnk sem lép a másik felé, tartjuk a két lépés távolságot, de mégsem sikerül kizárni a másikat az életünkből. Közben mardos a bűntudat, hogy így érzek valaki iránt, aki nős és ráadásul én is házas vagyok. Lehet felettem pálcát törni, hogy feleségként és anyaként kellene viselkednem. Igyekszem legyőzni magamban az érzelmeimet a családom érdekében, de nagyon nehéz. Azt érzem, hogy itt vagyok 33 évesen és nem választhatom azt az opciót, hogy boldog legyek, mert felelősséggel tartozok mások iránt.

A férjem tényleg nagyon jó társ, de az évek alatt elfelejtette,hogy nő vagyok. Elmondtam neki, hogy probléma van, erre pár hétig nagyon figyelmes volt, de aztán ismét visszatért minden a régi kerékvágásba.

Nem tudom meddig bírom még ezt a helyzetet,de jelenleg úgy érzem, hogy megfulladok.

#13-as, a Kérdező utánad következő kommentjét figyelmesen olvasd el és ha van feleséged, barátnőd, nagyon gondold végig.

Kérdező, tűpontosan leírtad a problémát, ami miatt sok nő odáig jut, hogy beleszeret más férfiba a férje mellett. A férj jól elvan a kis világában, hazaadja a pénzt, nem prostizik, belefaragja a karácsonyfát a talpba, néha besegít az ablakpucolásba és hátradől, hogy ő egy jó férj. A nő imádja a férfit, odabújna, csak úgy beszélgetne hülyeségekről, meginna vele egy pohár bort és azt kívánja, hogy csak egy órára tegye le a távirányítót, ott egye meg a fene a fűnyírást, meg az autószerelést. Abban reménykedik, hogy egy nap úgy állít haza a párja, hogy drágám, vegyél fel egy csini ruhát, elviszlek vacsorázni. És néha lenne egy olyan egész óra, amikor a férfi osztatlan figyelme a nő felé irányul. Ennyi kell egy nőnek. Ha ez nincs, kialakul egy állandó hiányérzet. Ilyenkor a férfi lehet akármilyen tökéletes, jóravaló, jóképű, bármi, veheti neki a gyámántokat, a felesége nem lesz boldog.

Ezt minden férfinak tudnia kellene. Kevesebb házasság menne tönkre, ha ezt megszívlelnék.

Kedves előző, van igazság abban amit írsz, mármint az egymásrafigyelésről, ettől függetlenül eshet és esnek is szerelembe a párok tagjai, a legnagyszerűbb emberek mellett is.

És ez mindig is így volt. A probléma ott van, hogy nem ismerjük az emberi természetet, idealisztikus szerepeket vár el tőlünk a közízlés.

Amúgy magával szemben mindenki elfogadóbb, még a legnagyobb kritikusok is félrekacsingatnak ha tehetik.

Én is voltam hasonló helyzetben mostanában. Nagyon megértelek. Én is olyannal találkoztam, (és ő az én személyemben), aki a másik felem, és én az övé.

Első pillanattól tudtam.

Nagyon bensőséges kapcsolat alakult ki közöttünk, még ha szex nem is volt.

Hasonló okok miatt nem lett belőle semmi.

De a szenvedésedet átérzem, mert én sem jutottam túl rajta, és nem tudom, mikor fogok, fogok-e valaha.

Ha lehetett volna, én szeretői viszonyban is benne lettem volna, mert bár nem erkölcsös dolog, és nem ideális helyzet a szeretők számára sem, ez a megmagyarázhatatlan erő, ami két embert egymáshoz vonz, nem ismer erkölcsöt és szinte emberfeletti akarat kell, hogy ellenálljon neki az ember. Ezt nem érti meg szerintem, aki nem élte át.

Jezusazurban, olvasom a kommenteket, a posztolo kiirasat es ennyi platoian vagyakozo not egy kupacon meg nem lattam.

Nem bantasbol irom, leven en is no vagyok, fantasztikus ferj, nincs gyerek es szeretom van ket eve akivel nagyon szeretjuk egymast DE sosem hagynam el miatta a ferjemet, mert ami a ferjemmel van az egy mely, mindent athato szeretet, kotodes-a melyseget nem lehet osszehasonlitani.

A lenyeg az h baromi gyorsan bele lehet szeretni barkibe ha az egesz platoi es csak a fejetekben letezik, es vagyakoztok utana mikozben az egesz (jo esellyel) csak egy illuzio, az unalmas hazassagbol valo menekules, es felruhazol egy embert olyan tulajdonsagokkal amik sokszor koszonoviszonyban sincs a valosaggal.

Ha a szeretomrol csak abrandoztam volna honapokig es egyszer csak azt mondta volna h vagjunk neki a vilagnak akkor mentem volna mert addigra a vagyakozas tul eros lett volna, es velhetoleg felepitettem volna egy ideat magamban.

Itt a legtobb no azt mondja h jo a hazassaga, akkor miert kene kilepni belole? Az elet rovid, lehet almodozassal tolteni es sohajtozni valami alompasirol hatvan eves korodik es lamentalni azon h mi lett volna ha, vagy pedig meg lehet elni a kisertest es elvezni minden percet.

Garantalom, hogy a legtobb pasi akit az ember galapagosi tavolsagbol lelektarsnak nez egy sima futo szerelem, evekkel kesobb ugyanazokkal a problemakkal es unalommal mint ami most van. Ezert en in inkabb meg es kielem, es lam lam szerelem ide vagy oda ket ev alatt szamomra elesen kirajzolodott h keptelen lennek a szeretommel elni, de ami meg fontosabb: keptelen lennek a ferjem nelkul elni.

Nem csinalok lelkiismereti kerdest belole mert nem moralis kurzuson vagyok, engem allatira nem erdekel h mit gondol rolam a tarsadalom mert nem nekik elek.

Jotanacs nincs, csak annyi h mielott felepitetek egy ilyen “o a nagy o” alomvilagot azert elotte probaljatok ki mert lehet h a ferj baromi unalmas de jo es unalmas hazassag egy olyan valami ami utan nagyon lehet vagyakozni amikor mar keso.