Mi van akkor, ha az embernek jó férje van, akivel boldognak érezte magát, míg nem találkozott valakivel, akibe beleszeretett?

Tudom, hogy miről beszélsz. Az a baj, hogy túl sok mindent kellene borítani ahhoz, hogy együtt legyetek. Ha mindketten kiléptek a meglévő, működő házasságból, még mindig ott van az, hogy azért nem tudjátok elengedni magatokat és megélni a boldogságot egymással, mert ott lesz a gondolat, hogy mennyi embert bántottatok meg.

Ezt csak te gondolod és érzed, vagy megbeszéltétek egymással?

Akkor az van, hogy annyira mégsem volt boldog a házasság.

Másik feled meg nem sokáig lesz, csak addig amíg őt is kiismered. A fellángolás gyorsan hamuvá válik.És ez nem több attól, hiába érzed életed szerelmének most. Az újdonság ereje, ami téves illúziókba ringat. Zárd be a mesekönyvet.

Nagyon nem könnyű a helyzeted. Nem irigyellek, hasonlóban vagyok benne.

Minden nap hazajárok a férjem mellé és a lelkiismeretem nem enged nyugodni. Nem tudok vele beszélgetni már úgy, mint az elején és sajnos ez hamar előjött a házasságunk alatt, de szeretem. A gondolatommal viszont már megcsaltam, hiszen ha boldog lennék mellette és valóban őt szeretném nem engedek a közelembe mást.

Nem tudom mi a jó, ha még örlődöm mellette vagy ha odaadom magam egy rég azt gondolnám jobban kapcsolatban működtethető férfinek, akiről azt gondolom szeretem, majd pár hónap múlva ha kiismertem milyen is rajövök, hogy felbontottam egy alapjaiban jó házasságot magam miatt, akivel a világon a legjobb erzés volt minden, hiszen a férjem.

Ugyan ebben a helyzetben voltam.

Nehezen, de rávettem magam, hogy a páromnak elmondjam, hogy igaz nem csaltam meg, de úgy érzem, hogy más felé vonzódok. Egyszer elkezdtünk a férfivel beszélgetni és ez lett a vége. Úgy érzem beleszerettem.

Férjem kiakadt (természetes reakció), mondtam, hogy elmegyek sétálni fél óra múlva visszajövök.

A szívem a torkomban dobogott, megkönnyebbülést éreztem de egyben bűntudatot. Míg sétáltam rájöttem, hogy nekem nem is a harmadik fél kell, hiába éreztem azt a tipikus "Ő az életem párja" érzést. Mikor rájöttem, gyorsan rohantam haza. Mikor felértem férjem ugyan úgy az asztalnál ült és látszott, hogy sírt. Annyit tudtam kinyögni, hogy sajnálom.

Erre amire nem vártam, felállt és azt mondta, hogy ő sajnálja és szeretne visszahódítani mert Ő még mindig nagyon szeret és szorosan megölelt.

Újra felpezsdült a házasságunk és azóta még jobban összefonódtunk. Megoldottuk. Együtt. Nem csaltam meg, csakis írásban. A férfivel aki a "harmadik fél" volt elmondtam őszintén, hogy mi történt mit éreztem.

Ő letiltott és azóta sem beszeltünk, sőt, látni sem láttam. De jobb is így.

Azóta minden egyes nap, mikor férjem hazajön a munkából már ajtóban várom, hogy szorosan magamhoz öleljem. Újra éreztem/érzem azt, hogy miért is ehhez a férfihoz mentem hozzá.

35/N