Szerelem vagy csak fellángolás a munkatarsa iránt?

Köszönöm nektek! Navyon sokat segített amit írtatok, ki is fényképeztem hogy le tudjam olvasni megint, nehezebb pillanataimban.

Nem voltam a szakításkor semleges, sőt. Akkor azt hittem o sem, és vártam vissza, utólag tudtam meg a harmadik felet.akkor valami megtört bennem, reméltem hogy könnyebb lesz kiábrándulni belőle, de sajnos tévedtem.

Nagyon igaz, hogy azért két ember felelős hogy ellaposodott, és helyrehozni is két ember tudja. Ő nem akarta. Szerettem volna vele megbeszélni hogy mi volt a baj, hogy én is tanulhassak és építkezhessek belőle, de semmit nem kaptam válaszul, csak higy nem a te hibád. Ennél a csend is jobb lett volna. Helyrehozni sem akarom már, szerintem az ő részéről már nincs is mit. Hosszú távon én sem lennék boldog ilyen előzményekkel. Csak szeretnék már túl lenni rajta, normális viszonyt ápolni vele, hogy ne legyen kínos itt ott osszefutni. Semleges érzést szeretnék, de hát ezt a gyász időszakot nem tudom valószínűleg kispórolni. Azt is tudom hogy ha nem most, akkor megtette volna később, mással. Valószínűleg az ő érzései nagyon megkoptak irántam, sőt, bizros, mert aki szereti a másikat, nem teszi ezt.

Remélem minél kevesebb idő alatt túl tudok lenni ezen, mert hatalmas hullámvölgyek vannak, és mind fizikailag, mind lelkileg nagyon megvisel. Az a tudat is, hogy legközelebb ne járjak megint így. Pedig tudom hogy benne van a pakliban. Sokszor azt érzem hogy vágyom a szerelmere, hogy viszontszeressenek, sokszor pedig azt hogy már megégettem magam, így inkább nem játszok többet a tűzzel. Pedog ez sem jó hozzáállás 🙂

Próbálok nem sokat agyalni és nem marcangolni magam, higy nem vagyok elég jó neki. Annyi oka lehet hogy ő ide jutott. Néha kívánom hogy találja meg auz a valakit akit keresett, maradjon vele, néha pedig azt hogy a karma adja neki vissza. Remélem nem vagyok ettől rossz ember. Szépen majd letisztul bennem minden, és tudom majd objektíven szemlélni a dolgokat.