Biszex lányok, akik pasiznak, muszájból, de azért jó valamennyire, csak a szikra hiányzik?

Nekem már fogalmam sincs arról, hogy biszex-e vagy leszbikus. Taszító számomra, amit csinál, közben meg hol hiányzom neki, és mondja, hogy szeret, amúgy meg jól érzi magát a pasi karjai közt, mellesleg is úgy kezdődött ez az egész, hogy neki szabadság kell. Megvolt erre a jelöltje is, hogy kivel akarja kezdeni a sort. Később annyit mondott rá, hogy azt hitte, meglesz az érzés, hogy kívánja az illetőt, de mégse, és "jobb lett volna ha te feküdtél volna ott". De szerintem ez az érzés rohamosan változik benne, minél több időt tölt a sráccal... Tegnap meg bezzeg felhívott, meg hogy "hiányzol..." Attól tartok, hogy süllyesztőbe kerülök, gyűlölöm és szeretem őt egyszerre, gyávának tartom, hogy nem a felvállalás mellett döntött... De csak az érdekel, hogy lehet-e esély arra, hogy ennyi tapasztalat után szeptembertől helyre rázzam a dolgokat köztünk. Bocsánat a hosszú sorokért, de nagyon érdekelne, kinek volt hasonló tapasztalata, vagy lát-e erre esélyt.

A megfelelési kényszer igaz. Szüleiről is tudja, hogy nem érdekli őket, mitől boldog a lányuk. Csak azt nem értem, miért kell engem most ennyire kizárnia az életéből... Hol mutatja, hogy szeret, hol le se szar és ezzel a sráccal foglalkozik. Tényleg tartok attól, hogy sikere lesz a gyereknek az ágyban. Mert az egy dolog, hogy érzelmileg nálam a pont, de ha az ágyban pipa lesz = élvezet megvan, társadalmilag stimm... :/

Ő 22 lesz most, én 21. Tavaly ilyenkor ismertük meg egymást, első lányok vagyunk egymásnak.

Szembesítés megvolt, csomószor beszéltünk róla. De retteg. Nem tudok rajta segíteni - most még. Főleg nem ebben a helyzetben. Finoman céloztam, hogy döntse el, ki kell neki, azt mondta rá, nincs értelme választania. Ez azért fájt.