Szakítás utáni pánik?

A kérdésbe legszívesebben egy ilyen jelet (?), raktam volna, mivel magam sem vagyok biztos abban, hogy jelenleg mi van velem. Véleményeteket kérném ki.

Másfél éves kapcsolatnak lett most vége 2-3 hete, azóta eléggé magányosan érzem magam. Most voltam gólyatáborban, pár emberrel megismerkedtem, de úgy lánnyal nem igazán, mivel az emberek 13%-a volt csak lány emellé nem volt rá úgy igazán rendes alkalom, mivel nem úgy alakultak a programok, úgy random odamenni valakihez, meg nem nagyon tudok, az nem én vagyok.

Ettől függetlenül valamiért egy ilyen kényszer érzetet érzek folyamatosan, hogy kellene valamilyen lány mert, hogy csak kapcsolatban tudnék boldog lenni. Folyamatosan az jár az eszemben, hogy hogyan tudnék majd ismerkedni egyetem mellett, ha olyan szakon vagyok, ahol nincsenek lányok kb (vagy a gtben látottak közül egyiken se láttam azt a valamit, ami megfog egy nőben).

Annak ellenére, hogy ahogy említettem, nem a módszerem az, hogy random odamegyek valakihez, folyamatosan éreztem egy ilyen kényszert is, de végül nem léptem, mert nem tudtam 100%-osan eldönteni, hogy azért mennék oda, mert mégis van a leányzónak egy olyan kisugárzása, ami megfog engem, vagy csak egyfajta pánik érzetet érzek, hogy kifutok az időből-lehetőségekből, hogy ismerkedjek. Nem érezném jól magam akkor, ha az utóbbi megtörténne, nem lenne korrekt, így emiatt most nincs semmi nő a láthatáron.

Nem tudom eldönteni, hogy mennyi időnek kéne eltelnie, hogy rájöjjek arra egy ilyen ismerkedős szituációban, hogy az exemet akarom pótolni valakivel, mert valamilyen párkapcsolat függőségem van, vagy szimplán bejön a lány és teljes szívemből szeretnék vele lenni.

Sajnálom, hogy hosszú lett, remélem fog jönni pár értékes válasz.

19/F