Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Szakítás » Bántalmazó, se veled-se...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Bántalmazó, se veled-se nélküled kapcsolatot elengedni?

Figyelt kérdés

2 éves intenzív se veled-se nélküled, függő kapcsolat együttéléssel, az ő részéről üvöltözés, (nem fizikai) agresszió, labilitás, hangulattól függően szeret-nem szeret, veszekedésekkor szakítással fenyegetőzés/elküldés, az én részemről kisajátítás, korlátozás, önzőség, figyelmetlenség, állandó igény, hogy velem foglalkozzon, amit ki is elégített, aztán időnként kitört belőle a felgyülemlett feszültség és agresszió amiatt, hogy korlátozom. plusz eltérő szexuális igények, rossz kommunikáció. a pozitív oldalon erős ragaszkodás, rengeteg szép élmény, törődés, hasonló együttlét-és érzelmesség-igény és sok összebújás, ölelés, szeretet-kifejezés, mindent megbeszélés. sok nevetés, meglepetések, közös programok, saját kis közös rituálék. Az alap jellemző, hogy a jó és a rossz érzések szélsőségesen váltakoztak, pl üvöltős szakítós veszekedés a kétségbeesett egymásba kapaszkodással, a szeretlek az utállak-kal, szóval egy éretlen, kölcsönösen bántalmazó, függő kapcsolat mégis rengeteg intenzív pozitív érzéssel. Most tartunk a 2. komoly szakításnál (a rengeteg komolytalan után), még így is abban maradtunk, hogy csak 2hónap szünet, hiába tudjuk, hogy nem működik, tönkretesszük egymást, képtelenek vagyunk elválni, előző szakítás után is végig keresett, győzködött, ostromolt, meggyőzött, hogy változni fog és működhet, én meg két hét után nem bírtam és visszaköltöztem hozzá. De egyikőnk se tudta betartani a másiknak fontos változásokat (hogy ő határozott legyen és higgadt, ne ingadozzon, hogy szeret-nem szeret, én meg türelmesebb, ne hisztizzek, legyek megértő vele és önzetlenebb) és most megint vége. nagyon fáj és nem tudjuk így sem elengedni egymást, most is borzasztóan hiányzik, le kellett tiltani egymást, hogy ne írkáljunk, de nem tudom,, hogy fogom kibírni, olyan mint a drog, hiába árt nekünk, állandóan visszamennék hozzá. Diplomás, értelmes, dolgozó nő vagyok, mégis ez a kapcsolat elveszi a józan ítélőképességem és a szakítás után egyébként visszatérő határozottságom is megszűnt, ás állandóan szorongtam, miután megint visszarohantam hozzá. Kérdés nincs, csak nagyon fáj és szükségem lenne nem függő, egészséges emberek józanító véleményére, hogy most mit kezdjek magammal, mert szörnyen hiányzik, és nem tudom feladni a reményt, hogy 2 hónap múlva együtt lehetünk... Köszönök minden véleményt, jöhet a savazás is, sőt talán pont az kellene.


25n, 26f


2018. ápr. 3. 09:39
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:

Óóhhh, szóval évek óta megy a próbálkozás. Ennyi idő alatt eldőlt szerintem. Továbbra is jelentkeznek a megoldhatatlan problémák. Én a helyedben ezt ilyen formában már nem erőltetném tovább. Ennyi küzdelem és pocsékba ment energia... én véglegesen szakítanék a helyedben.


De azért sok hasznos tudást is felszedhettél a terápia alatt. Következő kapcsolatodba már tudatosan kezdhetsz bele! 🙂 Ez nagy előny, élj vele!


Lehet évekbe telik mire találsz olyat, akivel működni fog minden, de megéri, tapasztalat!

2018. ápr. 3. 18:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 A kérdező kommentje:

Köszönöm az utóbbi válaszolóknak is, nagyon hasznos és értékes gondolatok. Az egymásért megváltozás kísérleteiből mindig magunk elnyomása és emiatt kitörő feszültség lett... De tökéletesen leírtad, tényleg ez a két opció. Szintén nagyon nyomós érv, hogy ilyen kapcsolatra nem lehet jövőt, családot alapozni. :(

Az első olyan 1,5 évben még megvolt az az érzés, hogy különleges a kapcsolat, annyira kötődünk egymáshoz, mint senki, szinte lenézően beszélt a többi "átlagos" párról, akik nem ragaszkodnak ennyire egymáshoz, és hogy mi mennyivel különlegesebbek vagyunk. Sajnos a bántásokkal azonban nem fér össze ez a szívmelengető különlegesség-érzés, a másik lehetőség meg az, hogy pusztán beteges függőségről van szó :( De ő még mindig hisz benne, hogy ez köztünk különleges, csak épp kihozzuk egymásból a legrosszabbat és nem bírunk együtt élni... Szóval ez inkább önámítás :( Érthetetlen számomra, miért nem múlik ez, amikor épeszű ember ennyi bántás töredékétől már menekülne.

Lehet, hogy ha nem akarunk/tudunk egymásért megváltozni plusz a sok bántás az azt jelenti, hogy nem is szeretjük egymást, csak függünk?

2018. ápr. 3. 20:57
 13/14 anonim ***** válasza:

Kedves kérdező. Én egy könyvet szeretnék ajánlani neked, ebben megtalálod az építő jellegű savazást, amit kívánsz.

Természetesen el is olvastam egy hasonlóan kapcsolatfüggő korszakomban. Annyi különbséggel, hogy akkoriban drog addikt is voltam.

Csernus Imre: A nő

2018. ápr. 5. 22:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/14 A kérdező kommentje:
Tervezem egy ideje ajánlások alapján, most már biztos megnézem, köszönöm!
2018. ápr. 5. 22:29
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!