Bántalmazó, se veled-se nélküled kapcsolatot elengedni?

2 éves intenzív se veled-se nélküled, függő kapcsolat együttéléssel, az ő részéről üvöltözés, (nem fizikai) agresszió, labilitás, hangulattól függően szeret-nem szeret, veszekedésekkor szakítással fenyegetőzés/elküldés, az én részemről kisajátítás, korlátozás, önzőség, figyelmetlenség, állandó igény, hogy velem foglalkozzon, amit ki is elégített, aztán időnként kitört belőle a felgyülemlett feszültség és agresszió amiatt, hogy korlátozom. plusz eltérő szexuális igények, rossz kommunikáció. a pozitív oldalon erős ragaszkodás, rengeteg szép élmény, törődés, hasonló együttlét-és érzelmesség-igény és sok összebújás, ölelés, szeretet-kifejezés, mindent megbeszélés. sok nevetés, meglepetések, közös programok, saját kis közös rituálék. Az alap jellemző, hogy a jó és a rossz érzések szélsőségesen váltakoztak, pl üvöltős szakítós veszekedés a kétségbeesett egymásba kapaszkodással, a szeretlek az utállak-kal, szóval egy éretlen, kölcsönösen bántalmazó, függő kapcsolat mégis rengeteg intenzív pozitív érzéssel. Most tartunk a 2. komoly szakításnál (a rengeteg komolytalan után), még így is abban maradtunk, hogy csak 2hónap szünet, hiába tudjuk, hogy nem működik, tönkretesszük egymást, képtelenek vagyunk elválni, előző szakítás után is végig keresett, győzködött, ostromolt, meggyőzött, hogy változni fog és működhet, én meg két hét után nem bírtam és visszaköltöztem hozzá. De egyikőnk se tudta betartani a másiknak fontos változásokat (hogy ő határozott legyen és higgadt, ne ingadozzon, hogy szeret-nem szeret, én meg türelmesebb, ne hisztizzek, legyek megértő vele és önzetlenebb) és most megint vége. nagyon fáj és nem tudjuk így sem elengedni egymást, most is borzasztóan hiányzik, le kellett tiltani egymást, hogy ne írkáljunk, de nem tudom,, hogy fogom kibírni, olyan mint a drog, hiába árt nekünk, állandóan visszamennék hozzá. Diplomás, értelmes, dolgozó nő vagyok, mégis ez a kapcsolat elveszi a józan ítélőképességem és a szakítás után egyébként visszatérő határozottságom is megszűnt, ás állandóan szorongtam, miután megint visszarohantam hozzá. Kérdés nincs, csak nagyon fáj és szükségem lenne nem függő, egészséges emberek józanító véleményére, hogy most mit kezdjek magammal, mert szörnyen hiányzik, és nem tudom feladni a reményt, hogy 2 hónap múlva együtt lehetünk... Köszönök minden véleményt, jöhet a savazás is, sőt talán pont az kellene.

25n, 26f