A párom hirtelen egyik napról a másikra szakítani akar, mit tegyek?

Őszintén szólva a nagy vita amiatt volt, mert alig voltunk ketten. A szüleinél vagyunk, és ez megnehezítette kicsit a dolgot, számomra legalábbis nagyon. Kicsit úgy éreztem hárman költözünk össze nem ketten. Ezt mondtam is a páromnak, de ő nem így érezte. Nyilván mindketten más környezetben nőttünk fel, így máshogy gondoljuk. A szülei miatt akartam elköltözni tőle korábban, és akkor jött az, hogy a kapcsolatnak se sok értelme lenne szétköltözve. Kért esélyt, és adtunk esélyt egymásnak.

Utána tényleg csak magunk voltunk nála, és akkor én úgy éreztem megszűntek a gondok, holott ő így már utólag szerintem nagyon fájlalta, hogy én akkor nyugodtam le, amikor ketten voltunk.

Ő úgy érzi nem tudom elfogadni a szüleit. Ez nem igaz, el tudom őket fogadni, csak ennyi idősen szeretnék kettesben élni a párommal.

Március legjobb tudomásom szerint nyugodtan telt, ekkor voltunk kettesben, ő tervezgette, hogy nyáron mehetnénk erre-arra. Gondolom ha annyira rossz lett volna minden, amit én nem láttam, nem tervezget velem, és nem csinál velem közös programokat. És ami a legfontosabb: Ő hangoztatta mindig, ha baj van, rögtön szóljak. Erre ő tartogatta magában a gondot?

Értem, és valószínű ő is ilyen lesz, de korábban pont hogy nem neki volt velünk baja, hanem nekem.

Majd meglátjuk mit hoz a jövő. Elköltözni biztos, hogy elfogok, ezen nem lehet már javítani.