Újabb szakítás. Hogy mondjam el a kisfiamnak?

És ilyen mentális állapotban nevelnek emberek gyereket. Bszhatod a gyereked nagybetűs írását, ha közben lelki roncsot csinálsz belőle, mert minden szembejövőnek szétteszed a lábad, ráadásul a 4 és fél éves gyerek szeme előtt éled ezt meg. Jó úton haladsz afelé, hogy a gyereked felnőttkorában mentális beteg legyen. Ügyes vagy.

Egyértelműen jogod van a boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolathoz végre, de nem ilyen áron. Iszonyatos károkat okozol evvel a gyerekenek, ráadásul evvel a "hogy mondjam el, hogy nem ülünk az autójába, nem megyünk a szüleihez?" típusú hozzáállással kizárólag azt adod át közvetetten neki is, hogy ő senkinek se kell. Hogy őt is elhagyják, hogy nem elég jó. Komolyan ezt akarod a gyerekednek? Miért kondicionálod már ilyen kicsiként arra, hogy értéktelennek érezze magát? Mert azt teszed, a gyerekek minden szeretett személy elvesztését, akihez kötődnek, kudarcként élik meg és gyakran magukat vádolják, hogy bennük van a hiba. Térj észhez könyörgöm! Értem én, hogy szertnél egy társat, de a nagy igyekezetben tönkre teszed az gyereked, nincs az a férfi a világon, aki megérne ennyit. Menj szakemberhez és dolgozzatok együtt azon, hogy magadat se gondold többé értéktelennek és kilépj a társfüggésből is végre. Más anyák is megoldják, jómagam is kétgyerekes anyaként kezdtem anno új életet, segítség nélkül, a gyerekeim mégis egyedül és kizárólag avval a férfival találkoztak, aki most már a férjem, pedig nem jött ő sem egyből szembe az utcán, hosszú évekig neveltem egyedül őket, randiztam és próbálkoztam előtte is eleget. Lehet fizetni bébiszittert, ha nem telik rá, akkor meg felhagyni evvel az ámokfutással, mert egy életre megnyomorítod azt a gyereket és egyedül te vagy az, akire számíthat, aki ott van vele, ne kárhoztasd arra, hogy a te kudarcaidat veled együtt ő is átélje és elszenvedje. Keresheted a boldogságot, de anyaként elsősorban mégiscsak az Övéért vagy felelős, ha áldozatokat is kell hoznod érte, igen, avval jár. Nem kell mártírt csinálni magadból, de szervezd úgy a jövőben a próbálkozásaidat, hogy a gyereket kihagyod belőle és nem csinálsz átmenetei szállást szingli pasik számára az otthonotokból. Hidd el, megéri azt a pár ezrest a bébiszitter alkalmanként és kollegák, barátnők is vannak. Tedd rendbe magadat elsőként és hagyj fel pár hónapra az ismerkedéssel és legfőképp ne áldozd fel a fiadat a kétségbeesett párkeresési próbálkozásaid oltárán, most alakul az a kisember, a kezedben a jövője. Elmondani pedig tényszerűen, röviden kell neki, nem túldramatizálva a dolgot, ne érezze, hogy hatalmas veszteség érte és azt is megígérheted neki, hogy csodálatos hónapokat fogtok a jövőben kettesben eltölteni, tudja, érezze, hogy ő a legfontosabb személy neked az egész világon! Hiszen így is van, nem igaz?

értem, hogy gyerekkel, egyedül nehéz.. de akkor se kellen ilyen gyorsan bevonni a kicsit a viharos szexuális életedbe.