Újabb szakítás. Hogy mondjam el a kisfiamnak?

En ugyan lany vagyok, de anyam ugyanezt csinalta. Evekig jartam a pszichiatriara, hogy valami tarthato allapot legyen a ferfiakkal valo kapcsolatomban, hozzaallasomban, de nem igazan sikerult elerni. Tudnek meselni csunya dolgokat. Az apammal valo kapcsolatomra is nagyon nagy hatassal volt (negativ iranyba). Tonkreteszed a gyereket. Te ezt nem tudod felfogni vagy csak rohadtul nem erdekel?

Felnott no vagyok es tobb evnyi terapia ellenere sem tudok normalis kapcsolatot kialakitani, mert betegesen rettegek allandoan, hogy elhagynak, nem szeretnek, nem kellek. Ha valaki ram mosolyog gyakorlatilag abban a pillanatban szetdobom a labam, hogy hatha akkor majd szeret. Ami persze orbitalis baromsag, de ezek nem is tudatos dolgok. Es hiaba tudom, hogy ezek miatt a marhasagok miatt olyan kapcsolatokat is tonkre tettem, ahol fulig belem volt zugva a srac es eszebe se jutott volna magatol elhagyni, attol meg a tudatalattimban olyan magasan all a hig fos, hogy fulladozok benne.

Egyáltalán a francért kell hazahozni ilyen hamar valakit?Szerintem kezdj valamit ezzel a kapcsolatfüggéssel,mert egyrészt magaddal szúrsz ki és nem utolsó sorban a gyerekeddel is.

[link]

onnantól kezdve, hogy gyereked van - ne haragudj -, de te nem számítasz. nincs lejtőd, nem lehet lelki bánatod - mert gyereked van, csakis ő számít. ezt úgy írom, hogy én is kisgyerekes anya vagyok.

ismeretlenül is a szívem szakad meg a kisfiadért. ezt még valahogy magyarázd el neki, aztán egy pár évig csak neki élj - amíg elég érett lesz a dús szerelmi életedhez.

ezt a legnagyobb jószándékkal írom (bár szerintem feleslegesen, tudom, hogy nem sikerült elvennem a kedved a "randizástól").