Mennyi időt hagytok magatoknak a szakítás eldöntésére?

Ne gondolkodni szoktam, hanem megbeszélni a problémát. Ha a másik erre nem hajlandó, akkor nincs sok gondolkodnivaló.

31/f

Hülye kérdés mert az emberi agy torz módon működik az ilyen dolgokkal kapcsolatban. Az szintén hülyeség, hogy ha ilyenen gondolkodsz, akkor hagyjad... (sőt, ez a legnagyobb butaság)

Anno egy nagy gondolkodó mondta: 'Minden kapcsolat része a szakítás. Akár fél percre, akár három napra, akár két hétre'. És ha belegondolsz, ez igaz is. Ha s**r napod van, ha a párod is idegesít máris felülkerekedhet benned a gondolat, hogy de jó lenne egyedül.

Aztán vannak bonyolultabb szituációk. A méreg/düh/elkeseredettség nem csak akkut formában jön ám elő. Van akinél hetek, sőt hónapok alatt épül fel egy olyan szellemi/lelki állapot amikor úgy érzi, az élete s**rés értelmetlen. Nincs célja, nincs jövőképe, csak azt érzi, hogy boldogtalan. Aztán kiben manifesztálja az addig tagadott tényt? Abban aki a legkönnyebben tud konfrontálódni vele érzelmileg, a párjában. Ő lesz a bűnös, ő okozza a boldogtalanságomat.

Pedig az ember úgy működik, hogy monogám állapotban is képesnek kell lennie a boldogságra, aki pedig egy másik embertől (párjától/családjától) várja a boldogságot, az eleve sérült.

De, hogy ne csak száraz dolgokat írjak: a problémák megoldása nem egyenlő azzal, hogy ha most nem tudom a megoldást, akkor menekülök. Ahány ember, annyi féle gondolkodás. Pl. ahhoz, hogy egy pont ugyanolyan embert találj mint a mostani párod, kisebb az esély mint 5x megnyerni egymás után a lottót. Ezért vagyunk egyediek. Mindenkihez meg kell találni a hangot ami segíthet abban, hogy megoldhasd vele a gondod.

Mivel a kérdésed nem konkrét tényt akar, hanem van benned kétely így azt mondom, ne a szakítás eldöntésén gondolkozz, hanem inkább a kapcsolat megmentésén.

(persze ez alól kivétel, ha a párod olyat tett veled amit nem kívánsz megbocsájtani , bár akkor teljesen felesleges is a kérdésed)