Miért érzek így és hogy szabadulhatnék meg tőle?

Sziasztok!

Karácsonykor dobott az első (és addig egyetlen) barátom, több mint 2 év után, azzal az indokkal, hogy nem illünk össze. Megbeszéltük még aznap, hogy februárban, a vizsgák végén (egyetemisták vagyunk) átbeszéljük még egyszer a dolgokat. Én vártam, mert nem úgy ismertem meg, mint aki nem tartja be a szavát. Párszor írtam neki, sajnos nem túl kedves dolgokat, abból kifolyólag, hogy rendesen el se tudta mondani, miért is szakít, csak hebegett-habogott. Ezekért később bocsánatot kértem. Emellett néhány nappal a szakításunk után közös barátokkal buliztunk vagy kétszer, mindkettőn kb. idegenként nézett át rajtam, és egész este egy szót se szólt hozzám. Márciusban végül megkerestem, ennek eredményeként jól összevesztünk (ráadásul írásban -.-"), letiltott, hogy írni se tudjak neki. Plusz a nagy megbeszélésből se lett semmi, azzal jött, hogy ne zaklassam, és burkoltan megfenyegetett, hogy fel fog jelenteni, ha nem hagyom békén. Azóta nyilván nem kerestem, nem is akarok tőle semmit, mégis zavar, hogy így váltunk el egymástól. Nem akartam vele veszekedni, csak jó lett volna, ha nem ígér feleslegesen dolgokat, aztán meg eltűnik előlem, és fenyeget. A kérdésem lényege annyi lenne, hogy hogy tegyem túl magam ezen a bunkó viselkedésen azon túl, hogy lefoglalom magam (az megvan), mert tényleg fájt, hogy képes volt így viselkedni. 7 hónapja volt a szakítás, és egész jól haladok a kiheveréssel, csak ne lenne bennem ez a hülye tüske.

Ha elolvastátok, köszi, hasznos válaszok esetén még inkább :D