Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítás ok nélkül lehetséges?
Megmagyarázom. Az elmúlt hónapban tényleg sok kérdést feltettem itt a témával kapcsolatban, de maradt még egy kérdés bennem amire keresem az okot/választ.
Három és fél év után lett vége élettársi viszonyomnak (én 33, ő 29). A szakítás tényét már elfogadtam, nem küzdök érte, nem akarnám már visszaszerezni, csak megélni a szorongó, depressziós oldalát (persze itt hazudok picit, de tényleg nem keresem vele a kontaktust).
Szóval szétmentünk, majd két hét múlva adtunk két hónapot még neki amiből öt nap lett. Ahányszor szóba került, hogy miért szakítunk folyamatosan más volt az oka. Igazából a mai napig nem tudom miért mentünk szét.. Pár hónapja egyre depresszív lett, a szakítás előtt már szinte patológiai állapotban volt. Oka között biztos ott voltam én is mert nehezebben viseltem, hogy passzívvá vált de a valódi okot inkább a családi dolgaiban látom. Illetve abban, hogy 'nem akar felnőni'.
Nem akart gyerekről, házasságról beszélni, sőt sokszor visszatámadt ha témába került (annyira azért nem toltam ezt a dolgot, de ő nőként rosszabb volt ilyenkor mint egy faszi). Szerepelt ez is a szakítás okai között.
Ahogy az is, hogy hisztizek (ebben van némi igazság de azért hadd ba**hassam fel magam, ha ökörséget csinál.. amúgy kulturált próbáltam maradni ekkor is)
Vagy, hogy nem boldog mellettem (ez az egyik legmegfoghatatlanabb dolog számomra, mert én is láttam rajta ezt és próbáltam boldoggá tenni. Pl. elvittem nyaralni, elvittem születésnapján olyan programra amit már régóta szeretett volna, mindig megleptem valami aprósággal, figyeltem rá...)
Tényleg sok-sok mindent próbáltam. Kezemet nyújtottam, hogy segítek mivel voltam már depresszív szakaszban én is. Sőt, fiatalon dobtam ki ezért én is szerelmet. Élettársaként megígértem neki, hogy mellette leszek, segítek neki, ha kell akkor picit passzívabb leszek, hogy ne 'fulladozzon'. Amit akar. Csak kérnie kell.
Első szakítás után, amikor békülni próbált elmondta, hogy senkire nem számíthat, senkije nincs rajtam kívül, szeret, de valami nem oké magában. Összeomlott. Segítséget kért tőlem, vagyis tanácsot. Megígérte, hogy változni fog... stb. Aztán öt nap múlva, mivel elég passzív 5 napunk volt, gondoltam rákérdezek, hogy én, így két-három hétnyi tömény szorongás után mire is számítsak (amikor visszajött nem kért elnézést, szerintem fel sem fogta, hogy mit tett velem. Milyen volt nekem megélni a szakítás első heteit... ). Szerintem ez a kérdés azért bele kell, hogy férjen de ő kiborult, ordibált velem majd közölte, hogy akkor költözik.
Amúgy az elmúlt egy hónapban semmit sem tett azért, hogy javuljon bármi is. Orvosról hallani sem akart, de mindenért én voltam a hibás. Tényleg megalázó szintre mentem már le, ahol még a nekemtámadáson is mosolyogtam inkább. Persze, tudom mindenkinek az jut most eszébe, hogy szép tagadásban élek, de őszinte leszek, és ezt ő is megerősítette, rajtam kívül senki nem tett ebbe a kapcsolatba semmit. A szülei is leszarták, hogy szétmentünk, ahogy a barátai is (gondolom). Persze, az is lehet, hogy van valakije amit még hajlandó is lennék elfogadni de akkor miért kellett ez az egy hónapnyi színjáték és miért nem mondta meg, hogy van valakije. Részéről letudva, én meg túllépek ezen. De még a legdühösebb állapotában sem tudtam ezt kiszedni belőle, szóval szerintem nem másik ember van ebben.
Ja és a szakítást nem előzte meg klasszikus értelemben semmi. Ami történt az annyi, hogy ő soha nem kért tőlem kb semmiért sem bocsánatot, az őt érintő kényes témákat hisztivel és visszatámadással reagálta le. Semmit nem tudtam vele megbeszélni de én mindig kikompenzáltam a hibáit. Férfiként 'elengedtem' az ilyen hisztiket. Türelmes voltam. Kb nekem kellett volna elhagynom őt a kompromisszum hiánya miatt de még is ő hagy el... így ok nélkül. Volt sok szakításom, tudom hogy mi a menete ennek, de ezzel nem tudok mit kezdeni, hogy szeret, mindennél jobban, én vagyok a mindene, a jövője, az akinek a legfontosabb majd szakít (ezek az ő szavai az elmúlt hetekből)
Vélemény?
válasza:Nem.
Semmi sincs ok nélkül.
Elemezd tapasztalataid, majd keresd meg s beszéld meg vele ezt, s azt is elemezd, ne csak hallgasd.
Köszi a választ, de annyira azért nem érdekel, hogy vele beszéljem meg ezt. Egyszerűen olyan dühös vagyok ezért amit csinált, hogy hidegen hagy. Én soha nem voltam töketlen az életemben, ha gondom volt megoldottam, a boldogságot pedig nem a másikban kerestem. Nekem ezért elhagyni valaki annyira én-idegen, hogy elmondani sem tudom mennyire...
Szomorúnak tartom, ha valaki pillanatnyi hullámvölgyet úgy értelmez, hogy hosszú távon is fent fog állni ez az állapot. Ez az amikor a gyermeki agy elnyomja a felnőtt valóságot. Mert amit láttam az elmúlt hónapban, az kőkemény gyermeki hiszti volt... de tényleg.
válasza: válasza:"A szakítás tényét már elfogadtam, nem küzdök érte" -> Helyes, jól teszed.
"folyamatosan más volt az oka" -> Az ok: már nem érez akkora vonzalmat irántad, hogy az elég legyen egy exkluzív viszonyra, párkapcsolatra. Erőt pedig nem érez ahhoz, hogy dolgozzatok rajta.
"Nem akart gyerekről, házasságról beszélni" -> Mert a vonzalma folyamatosan csökkent irányodba, és elért egy olyan szintet, ahol nem lát jelenleg közös jövőt. Amikor ezt te felhozod, tovább tolod magadtól, további vonzalmat csökkentesz vele.
"Vagy, hogy nem boldog mellettem" -> Nem érzi már azt a férfiasságot, céltudatosságot, határozottságot, szenvedélyt, célt, amit az elején érzett. Érdemes lenne elolvasnod Gary Chapman-től az 5 szeretetnyelv c. könyvet. Te megteszel sok sok mindent, ami szerinted számára fontos, de elég nagy eséllyel ő nem attól érzi magát elbűvölve, "szeretve".
"Ahogy az is, hogy hisztizek" -> Igen, ez minden nőnél negatívumot kelt. Vonzalomcsökkentő.
"5 napunk volt, gondoltam rákérdezek, hogy én, így két-három hétnyi tömény szorongás után mire is számítsak" -> Ezt nem tettem volna. Persze, értem én, hogy szorongasz, de ezt közölni vele... még nagyobb nyomást tettél rá, és az az utolsó dolog, amit tenni akarsz.
Elhiszem, hogy sok mindent megtettél és megpróbáltál. Az alapján amit leírtál nekem passzív-agresszív, elkerülő személyiségtípusnak tűnik, rossz kommunikációs képességekkel. A háttérben több dolog állhat, de maga ez a személyiségforma egészségtelen, és hidd el, hosszú távon, egészséges párkapcsolat általában nem alakítható ki. Engem a legutolsó bekezdés aggaszt a legjobban. Túl sok vörös zászló lobog a részéről, őszinte leszek, érdemes lenne felkeresnie egy pszichoterapeutát, mert biztos, hogy mélyen gyökerező gondjai vannak. Természetesen nem a te dolgod, hogy a pszichológusa legyél, megtegyél érte mindent, úgy hogy részedről ez nem fenntartható kapcsolat. Valószínűleg ezt érzi ő is. Szerintem túl sokáig tűrtél egyébként, túl sokat tettél érte, kicsit átmentél ebbe a tipikus "white-knight" szindrómába. Annak sosincs jó vége. Ha ő pedig tényleg ilyen, mint ahogy most leírtad, számomra alkalmatlan lenne kapcsolatra.
Mit tudsz tenni? Ha mindenképpen akarsz még esélyt adni neki(én nem tenném), akkor ne keresd többet. SOHA. Ha ő keres téged, ne ignoráld, válaszolj, hívd el a lakásodra, egy vacsorára, vagy borozásra. Jelenleg ő megváltoztatta a kettőtök közötti "viszonyt", amit te nem akartál, neked ez nem megfelelő, illetve úgy kezel mint valami másodrangú állampolgárt. A múltat én nem hoznám fel, első randiként kezelném az egészet, de innentől kezdve 100%-ban neki kell keresnie. Neked annyi energiát kell beletenni, amíg a székedből felkelsz és elmész ajtódig, hogy kinyisd neki. Legalább az első jó pár alkalommal.
Remélem segítettem.
33F
válasza:Oka van, persze. De te feltételezed, hogy ő ismeri az okot (a valódi okot), csak nem mondja el neked. De nagyon könnyen lehet, hogy nem így van. Nagyon sokan nem ismerik magukat eléggé ahhoz, hogy megértsék a saját alapvető mozgatórugóikat. Ezek az emberek a torz önképük reakcióira számítanak, viszont a valódi énjük reakcióit tapasztalják, és ez disszonanciát, frusztrációt, haragot, szorongást kelt bennük. És ha az önképük még csak nem is stabil (depressziós vagy bipoláris időszakok pl.), akkor akár úgy is változhatnak a kérdésedre a válaszok, ahogy te tapasztaltad.
Szóval nem hiszem, hogy direkt szívat téged. Én arra tippelek, hogy neki van legkevésbé fogalma arról, hogy mi történik benne.
válasza:Emlékszem a korábbi kérdéseidre is. Szerintem ne akard már elemezni, egyszerűen csak zárd le magadban. Oka van mindennek, annak is hogy szakított veled, csak azt gondolom valamiért nem tudott őszinte lenni hozzád. Hebeg habog, össze vissza beszél a levegőbe, kidob aztán kijátszmázik még 2 hónap próbaidőt, aztán még se, meg bohóckodik. Lehet ő se tudja miért ilyen hülye, de az. Ne foglalkozz már vele, így is sok energiát fektettél már bele viszonzatlanul.
Szakíts meg vele minden kontaktot, tiltsd le telefonon, közösségi oldalakon, ha ír ne válaszolj rá. Ne menj már bele semmi féle bohóckodásba. Szakítottatok, egyikőtök jobbra, másik balra megy, aztán kész.
Természetesen mindegyikőtöknek köszönöm a választ. Nagyjából ugyanazt írtátok le ami a mostani állapot is. Semmi kontaktom nincs vele. Nem keresem, nem barátom FB-n, nem írogatok neki... stb.
Az egy picit aggaszt is, hogy van itt olyan ember aki emlékszik az írásaimra :) Igen, lehet sokat írtam de sajnos nincs sok ember akivel meg tudom beszélni ezt (remélem azért nem haragszik meg senki, hogy itt is kérdezek :) )
A házasság/gyermek téma még a kapcsolat elején is 'tabu' téma volt. Nem mostani sztori ez.
Én az okot amúgy ott látom, hogy édesapjával olyan a viszonya ami nem jó neki. Mármint az apukája szereti, csak fiatalabb korában elég mély sérüléseket okozott (alulértékelte az exemet) neki. Ez azt jelenti, hogy nem támogatta kellően, amit a kapcsolatban én is felfedeztem mint problémát, mert ha úgy érezte mellettem, hogy nem 'támogatom' azt amilyen, akkor azt támadásnak vette (ez sokszor olyan egyszerű dolgokban merült ki, mint hogy megkértem a mosogatásra vagy egy kis rendrakásra, akkor ez neki akár hisztiig is elmenő dolgot jelentett - jelzem, hogy nem szorultam rá ilyen téren, sokat főztem, takarítottam én is. Nem voltak klasszikus férfi-női szerepek nálunk)
Céltudatos, határozott embernek vallom magam. Vállalkozásom van, emellett beértem annyira már, hogy ne játszmákat keressek a kapcsolatban. Elfogadom, hogy mást keresett mint én, de engem nagyon érdekelne, hogy akkor mit is? Főleg, ha Ő maga mondja, szakítás után békülésnél, hogy
"Nézz rám, ennyire f**z vagyok, hogy egy ilyen tökéletes kapcsolatot és férfit dobok el. Nem tudom mi van velem, de te vagy az egyetlen aki meghallgatott, akinek fontos voltam, akire számíthatok bármikor is."
?
válasza:Ahogy már írtam is, mélyen legbelül nagy gondokkal küzd. És ahogy a másik hozzászóló írta, sokszor az emberek sem tudják, hogy kik is ők valójában, mi kell nekik, és a legtöbben a mai társadalmunkban egyszerűen nem állnak készen/ nem képesek / nem akarják /nem tudják elfogadni a valóságot.
Mi a valóság: Ez a nő mélyen gyökerező problémákkal küzd. Támadással reagál, vagy passzivitással. Ahogy fentebb írták, simán lehet bipoláris is, el tudom képzelni azt is. Akár az, akár az elkerülő jegyek, mind-mind korai gyermekkorban alakulnak ki, ami vagy csökkenni fog, vagy növekedni, függően a környezettől, a szülőktől, a neveléstől, az eltanult, látott normáktól (viselkedésminta), és ha valaki egy elbszott családban nő fel, jó eséllyel ő is olyanná válik, számára az lesz a normális. Ami nem az, de nem képesek ezt felfogni, és nem is a te dolgod, hogy ezen változtass. Ha magától rájön valaki, mivel küzd, és hajlandó változtatni, akkor van esély, egyébként nincs.
Én 6 éve foglalkozom ezzel, előtte teljesen más ember voltam, és egyszer besokalltam, elegem lett, és magamba néztem, mi lehet bennem a hiba? Az volt az első lépés. Azóta másoknak segítek. Ha kérik.
33F
válasza:Egy csomó okot felsoroltál, nem értem mi bajod van. Csak egyet emelek ki, ami elég a szakításhoz: te szeretnél családot meg gyereket, ő pedig nem. Nem közösek a céljaitok. (Amúgy igaza van, egy depressziós anyuka tönkre teheti a gyereket is) Amúgy depressziósan az embernek nincs ereje semmihez, pláne olyan valakihez,aki megállás nélkül ügyködik a kapcsolaton ami őt már nem érdekli. Depressziós, nem érted meg? Nem érdekli ez a kapcsolat.
De amúgy te sem vagy komplett, ha azt mondod, ebbe a kapcsolatba kizárólag te tettél valamit, mindent elnézel neki, megalázod magad, és most nem érted, miért ment el, és okokat keresel. Én annak az okát nem értem, hogy miért akartál még mindig vele lenni, és hogy tervezhettél vele családot?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!