Hogyan tegyem túl magam azon, hogy lecserélt egy ilyen nőre?

Mesélek valamit. Régen történt, még az átkosban. A feleségemmel valóban a 0-ról kezdtük, még a két mélytányérunkat is a kórház étkezőjéből kölcsönöztük. Nem számított, mert fiatalok voltunk, tele tetterővel, ambícióval, derűlátással. Másod- és harmadállást vállaltam, hétvégén pedig kőműves mellé jártam segédmunkásnak. Lassan gyarapodtunk, de boldogok voltunk, hiszen minden egyes kis tárgy megszerzése nagy örömet jelentett nekünk. Aztán egyszer csak beütött a krach, a feleségem bejelentette, hogy elhagy. Nem értettem a dolgot. A fickó sem végzettség, sem intelligencia, de még a külseje terén sem versenyezhetett velem. Tipródtam, mi a fenét tud adni, amit én nem? Aztán megtudtam: időt. Időt és magát. A feleségem mellettem nem tudta magát nőnek érezni, hisz sohasem voltam otthon. Ha mégis, akkor meg nem voltam jó semmire. Nem tudtam boldoggá tenni őt.

Néha ilyen banális apróságokon csúszik el egy kapcsolat.