Mit tegyek, hogy végleg túl lépjek a volt barátnőmön? Ti mit tanácsoltok?

Sajnos nem tudok túllépni a volt barátnőmön, szinte minden nap eszembe van, és valahogy most már mindig csak a szép emlékek jutnak eszembe vele kapcsolatban.

2015 november 30.-án találkoztunk és jöttünk össze, 2016 március 3.-án szakított velem egy hülyeségem miatt (felteszem, hogy ez sajnos erősen befolyásolta a továbbiakat), majd ugyanabban a hónapban március végén újra összejöttünk, de már nem olyan volt mint előtte, 2016 június 15.-én szakítottunk. 2016 szeptember 2.-án újra találkoztunk és újra megpróbáltuk, de október 17.-én szakított velem, mert aljasul kavart a hátam mögött egy másik férfival. Előtte öt nappal, október 12.-én láttam utoljára élőben, akkor is pénzt kért tőlem.

Mit tesz Isten, rá egy hónapra, november 16-án rám írt, hogy ott hagyta a gyereket, mert még mindig engem szeret és nem ment vele úgy a dolog.

Persze itt már betelt a pohár, nem is hittem neki persze, meg undorító és szánalmas is volt egyszerre, így elküldtem a gránátba. Ezt még megfejeltem azzal, hogy már amúgy is lett azóta valakim (de az már nem volt igaz), csak ha lúd, legyen kövér alapon.

Facebook-on letiltottam, nem tartom vele a kapcsolatot semmilyen módon sem.

Csak azóta valahogy mégis hiányzik, és szinte minden nap eszembe van, de túlnyomó részt már csak a szép emlékek. De ez is változó, az egyik reggel úgy kelek fel, hogy ez az, jól csináltam, nem fogadtam vissza, és hazugság is egy plusz jó és erős pont volt a vissza fricskához, hagyjam a gránátba, a másik reggel meg, a hiányérzet az emlékekkel.

Valahogy egyszerre érzek két teljesen ellentétes érzést. Pedig október óta még csak nem is láttam.

Hiányzik a mosolya, meg amikor nem tudott valamit előttem akkor elpirult és elmosolyodott, ugyanez történt amikor viccelődtünk és egyszer véletlenül nagyobb pofont adott (hülyültünk a parkban), és elkezdett beijedt nevetéssel hátrálni, hogy akkor ő most mit kap tőlem emiatt és stb.

Nyilván mindig eszembe jut az is hogy mit tett, és hogy megérdemli hogy nem fogadtam vissza.

Tehát a gyakorlatban nincs semmi, nem találkozok vele, nem írogatok vele, nem tartok vele semmilyen kapcsolatot, én itt a belső téren értem a kérdésemet, hogy mi zajlik bennem, és hogyan lehetne rajta túllépni.

Nálatok is volt már ilyen? Ha igen, hogy jutottatok túl rajta? Mit csináltatok?

Két teljesen ellentétes érzés van bennem egyszerre, úgy érzem szétszakadok.

Ha lehet normális válaszokat írjatok.

Ő 20, én 26