Szerintetek lehet ebből még újra kapcsolat?

#2

Jaj, Kérdező! Annyira meg tudlak érteni. Pont ugyanezt érzem én is. Érzem, hogy nekem is az a srác volt az igazi. Első perctől kezdve azt éreztem, hogy ő a nagy Ő. Azelőtt 3 évig voltam ugye kapcsolatban, de azzal a sráccal soha nem éreztem azt, mint vele. És valamiért ott motoszkál a fejemben, hogy ennek még kell legyen folytatása, ennek nem lehet csak így vége. Hiába próbálok teljesen lemondani róla, egy pici remény mindig élni fog bennem.

Jól teszed, ha másra koncentrálsz, az nekem is nagyon jól bejött.

Az pedig, hogy ennyire változó a kedved, az normális. Nekem mai napig vannak holtpontok, pedig lassan két hónapja, hogy vége a kapcsolatnak.

Fel a fejjel! Ennél ár úgyis csak jobb lesz. :)

#2

Én is minden nap úgy kelek, pedig legbelül tudom, hogy úgysem lesz másképp. Sokan mondták, hogy fogjam fel az egészet egy kalandnak, de nem tudom. Egyszerűen nem fogadom el azt, hogy csak egy kaland lett volna. Egy kaland nem ilyen. Ott nincs az, hogy a családjának meg a barátainak bemutat, halom közös programot szervezünk együtt, és a nyári nyaralást tervezzük, majd egyik napról a másikra hopp vége. Az nem egy kaland, ahol olyan érzelmek voltak, mint nálunk. Plusz ha tényleg csak kaland lett volna, akkor nem visz haza egy több mint 100 km-re lévő városba csak azért mert nekem lerobbant az autóm, és másnap sürgős elintéznivalóm volt. Ráadásul mindössze másfél hónap jutott az egészből, mert az exének az anyja bekavart. Hát köszönöm. Örülök annak, hogy azért elszakította tőlem a srácot, mert a drága lánya öngyilkossággal fenyegetőzött. Jó, persze megértem, hogy félti a lányát, de nem az a megoldás, hogy másik két ember életét teszi tönkre. Azóta kétszer beszéltem a sráccal, ebből egy személyes találkozás volt, aminek a végén csak annyit mondtam, hogy hiányzik, mire magához ölelt szorosan és megpuszilt. Utána még egyszer írtam neki, de arra nem válaszolt. Szóval tudom, hogy nem lesz már másképp semmi, de reménykedek. Nagyon nehéz, főleg, hogy sokszor járok azokon a helyeken, ahol együtt voltunk, és nagyon sokszor kerülget a sírás, de megpróbálok erős maradni. Más választásom nincs. Meg kell gyászolnom ezt az egészet, majd túl kell lépnem ezen.

Kitartást neked is. Mutasd meg, hogy erős vagy. Idővel úgyis könnyebb lesz. Tudom, klisé meg minden, de tényleg így van. A másik exem már nem érdekel abszolút, pedig az után a szakítás után is rosszul voltam. Légy türelmes, ha nektek tényleg együtt kell lennetek, akkor biztos még egymásra találtok. Ha pedig nem jöttök újra össze, akkor mégsem ő volt az igazi. Én ezzel nyugtatom magam több-kevesebb sikerrel. De inkább kevesebbel.

#2

Nálunk nem távkapcsolat volt, nemrég költöztem ebbe a városba, és a szülővárosomat valószínűleg mindig is az otthonomnak tekintem :) szóval egy városban lakunk, de városon belül állandóan jött értem, haza hozott, rengeteget voltunk együtt. Ez a srác a másik exemmel egy napon született, mi azon nevettünk mindig, hogy ilyen szerencsétlen is én lehetek :D aztán a szakítás is kb ugyanolyan volt...csak ez ezerszer jobban fáj.

Ez a srác is kb egy főnyeremény. Kedves, odaadó, gondoskodó, dolgozik, vannak céljai, imádtam az önállóságát, minden tulajdonságát. Első pillanatban beleszerettem, és szerintem ő is belém. Legalábbis az anyukájának azt mondta, hogy soha senkit nem szeretett ennyire mint engem. Ó, és mikor legutóbb találkoztunk, akkor azt mondta, hogy ő szeretné tartani a kapcsolatot, mindössze azért nem keresett, mert én azt mondtam, hogy nem tudnék csak a barátja lenni. De azóta se kép, se hang, pedig mondtam, hogy próbáljunk meg csak barátok lenni. Egy jó barátom szerint inkább ő nem tud a barátom lenni. Szóval elég nagy zavar van a fejemben...

Amúgy én 23 vagyok, ő 25.

Nagyon nehéz. Sőt. De nem kell magyaráznom, úgy érzem :( amúgy én is írtam ki kérdést ezzel kapcsolatban, ha gondolod olvass bele, a válaszok között van néhány elég jó, ami talán neked is segíthet. https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__szaki..

Aztán te is írd meg, ha van valami változás. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz veletek. Remélem pozitív dolgokról fogsz majd beszámolni. Szurkolok. :)