Van valaki rajtam kívül akinek most törték össze a szívét?

1 héttel előtte megkérte a kezemet. Azt mondta örökké szeretni fog. Aztán később megütött, folytogatott. Egy részem meghalt akkor. De én szerettem, előtte sose bántott. Képes lettem volna megbocsátani, de ő kilépett. Ott maradtam üresen, jelentéktelennek éreztem magam, életem legrosszabb időszaka volt.

"Miért sírjak egy olyan ember után, aki eldobott, akinek nem kellek?"

Orbitális bulizásba kezdtem, orrba-szájba dugtam vadidegen emberekkel, drogoztam és ittam.

Tettettem hogy jól vagyok, aztán kibukott. 3 hónapig palástoltam hogy minden rendben. Utána beütött a krak. Jött a mélydepresszió és a szembesülés. Amiből 3x annyi időbe telt kilábalni...

Azóta boldog vagyok egy férfival, akit szeretek és ő is engem.

Mindig van kiút. Vagy így-vagy úgy. Hagyj magadnak időt, gyászold meg a kapcsolatot, bőgj, hisztizz, dühöngj, de ne folytsd el, mert magadnak ártasz. Mikor pedig készen állsz arra, hogy megismerd saját magad, akkor csak előre nézz. Ha egyikből a másik kapcsolatba ugrálsz akkor is magadnak ártasz. Légy egyedül is, de ne légy magányos.

Kitartást!

Nem vagy egyedül.

Az enyémet szó szerinti értelemben összetörték: váratlan, megalázó, korábbi hazugságokat, becsapást felszínre hozó szakítás után pár héttel kikötöttem a kardiológián.

Megszólítva éreztem magam...

36/F