Egyedül maradtam a 3 hónapos fiammal. Hogy lehet ezt kibírni?

Sziasztok! Párommal 3 éve voltunk együtt,elég viharos volt egy éve a kapcsolatunk akkor fogant a pici. Ő nem akarta a babát,szétköltöztünk majd pár hónap múlva rájött hogy mégis minket akar(én nem erőltettem,mondtam neki hogy ha nem akarja akkor nincs semmi felelőssége,megoldom egyedül,hagyjon minket).Visszamentünk,és januárban megszületett a fiúnk.Eddig minden rendben is volt,de teltek múltak a hetek és nem láttam rajta azt hogy kötődik a picihez. Mindent én csináltam,ha nagyon jó hangulatában volt akkor esetleg megerőltette magát. Minden alkalommal ha vita volt az első mondata az volt hogy ha nem tetszik akkor menjek el/hagyjam el. Most munkahelyet vált és azt mondja fáradt.De ha fáradt az ember akkor is van egy gyerek nem? Nekem annyi kellett volna hogy abban a 2-3 órában este legalább picit foglalkozuon vele,nem azért mert nekem teher hanem mert a pici babája. Az ő lakása volt hozzáteszem. Minden hibája ellenére bármi volt én szerettem és most is,30 éves és az anyjával még most is lóg a köldökzsinór. Velem semmit nem osztott meg szinte és senki masra nem hallgat csak anyucira.

Nem értem hogy ha nem akarta ezt akkor minek akarta hogy visszamenjünk? Én akkor mondtam neki hogy hagyjon akkor minket,ha neki úgy jobb. De nem,újra elhitette velem hogy minden rendben és kellünk neki de az első adandó alkalommal kidob. Mellesleg nem azért harcol hogy helyrehozzuk a dolgokat hanem már azon agyal hogy majd ha úgy alakul 2 hetente majd neki elég látni a gyereket.

Nagyon össze vagyok törve és úgy érzem nem tudok ebből felállni.