Nektek (hanyszor) jott vissza az exetek?

Nekem ez elég egyoldalúnak tűnik.A másik felet is illene meghallgatni.Honnan tudod most milyen?Miben változott,miben nem,mit hogy lát most?Beszéltetek erről?Azért kérdezem ezeket,mert magamat látom benned.Én is az ő hibáival takaróztam,de amikor a felnőtt fejével képes volt reálisan értékelni magát és a kapcsolatunkat rájöttem,hogy én sem voltam teljesen jó és tehettem volna többmindent is.

A kérdésedből adódóan téged még mindig érdekel,de dühös vagy rá vagy magadra,hogy még foglalkoztat.Másoknak hazudhatsz,magadnak nem.Az eszed még mindig rajta jár.Aki közömbös,azzal nem tőrödünk.A szeretet ellentéte nem a harag,hanem a közöny.A büszkeség pedig nagyon rossz tanácsadó.

Na ugye,kibújik a szög a zsákból..Ha nem beszéltek honnan is tudod?Lehet,hogy fél jelentkezni.

Ha egy embert sokszor elutasítanak,ahogy te is írod,TÖBBSZÖR próbálkozott,már nem fognak.Mindenkinél van egy olyan pont,ahol már nem alázkodik meg.

Itt,ha szeretnél valamit megtudni,mondani,NEKED KELL LÉPNI.

A feleségem megmondta,hogyha én nem lépek felé,ő elengedett volna,hiszen már azon volt,hogy továbblépjen,nem reménykedett tovább,nem akart rám várni,ahányszor visszautasítottam a sima közeledését,akár egy semleges beszélgetést.

Szakításkor ritka,aki szembesül az igazsággal,általában a hibákra mindenki utólag jön rá.Már aki rájön!!

Ezért is van az,hogy mindenki máshogy reagálja le,hiszen adott pillanatban nem gondolkodsz.Csak érzed,hogy rossz és fáj,elborítja minden az elméd,csak az igazság nem.

Igazad van,gyerekes dolog szakítgatni és más ember érzéseivel játszani.De mindenkinek van az életében egy olyan pont,ahol rájön arra,hogy tényleg változtatni kell,nemcsak beszélni róla.Ezt pedig te nem tudhatod.Te nem tudhatsz semmit láthatatlanban csak azt,amiről megbizonyosodsz.

A bizalom,már más dolog.Engem az előző párom megcsalt,megbocsátottam Neki,fél évig tartott,mire visszaszerezte a bizalmam.Megcsalt,mert nem tettem magam oda 100%-osan.Minden kapcsolat ok-okozat,adok-kapok.

Az a baj a mai világgal,hogy azt hiszitek van időtök mindenre,közben elrepül felettetek. Ha valami nem jó,kidobjátok,nem megjavítjátok,mert úgyis annyi férfi/nő van még.Nagyon sokan élnek boldogtalan házasságban,mert inkább megalkusznak azzal,ami kényemes,valójában teljesen másról/más emberről álmodnak.Elég itt körbenézni,hányan gondolnak az exükre házasság után?! Hozzámenjek,ne menjek?

Itt jönnek majd a válások,megcsalások. Minden problémának hatalmas feneket kerítetek,holott az egyenes kommunikáció a titka mindennek.

Szerintem nincs olyan dolog,amit nem lehet megbeszelni,nem lehet dülőre jutni,kivéve,ha az embernek olyan magas az egója,hogy képtelen túllendülni bizonyos sérelmeken.

El kell dönteni mi fontosabb: az önérzet,egó,külső vélemények,a csakazértis, vagy nem félünk megélni a valódi érzelmeinket. Te magad írod,szereted még.

Egyszer élünk,ne feledd.Mindig az a boldogabb,aki a szívére hallgat. És,ahogy a szólás tartja: inkább egy hoppá,mint egy mi lett volna ha. Egyszer fent,egyszer lent. Életben is,szerelemben is.

Az agy becsaphat,a szív nem. Ha nem tudsz valamiről dönteni,dobj fel egy érmét,amelyik oldalért izgulsz,az lesz az igazi. Az általában nem az ész:)

Üdv

43F

Szinte minden exem megpróbált visszajönni, azok is akik engem dobtak, de egyiket sem fogadtam vissza, mert mindegyik akkor próbálkozott be amikor már túl voltam rajtuk és lezártam magamban a dolgokat. Én nem látom értelmét az ilyen melegítsük fel azt ami szar volt és nem működött dolgot. Sokan vannak akik, (a közvetlen ismeretségi körömben is) szenvednek és évek óta játszanak arra, hogy szakítanak, akár hónapokra is aztán újra összejönnek, közben esetleg próbálkoznak gyorsan mással is, de mivel nem heverik ki az exet ezért ahhoz húznak vissza és jön a körforgás elölről, mert 6-ik újrakezdésnek is ugyanaz a vége...Az ilyet nem tudom megérteni, sztem az ilyen emberek gyengék, mennek vissza a jól megszokott biztoshoz, még akkor is ha nem boldogok és csak lelkileg kikészíti őket az egész kapcsolat, éveket vesznek el egymás életéből úgy, hogy semerre nem haladnak. Az ilyeneknek tényleg valami nagy trauma kell, hogy észbe kapjanak!

A 82%-os férfi hozzászóló esete meg elég ritka, egyrészt ott egy szakítás volt és egy esélyt talán megfelelő körülmények esetén még mindenki megérdemelhet, de nem többet, hozzátéve h ritka amikor az újrakezdésből jó sül ki, az esetek legtöbbjében halott ügy, neki összejött, de nem ez a jellemző! A másik, hogy én már olyanokról beszélek akik a sokadiknál járnak és ugyanaz volt a vége mindig.

29F