Tegnap szakítottam a barátnőmmel, de nem azért mert olyan rossz lett volna. Én éreztem úgy, hogy nem passzolunk. Most nagyon bánt a dolog. Adnátok pár jó tanácsot?

Felvállaltad az érzéseidet, őszinte voltál, ezt nem kell megmagyarázni. Ne legyen lelkiismeret furdalásod attól, hogy hoztál egy döntést, ezt kellett tenned. Biztosan húzhattátok volna még egy kis ideig, de csak egymás idejét raboltátok volna feleslegesen.

Tudom hogy kicsit furán hangzik, de ha eleresztetted a partneredet, akkor továbbiakban már nem neked kell róla gondoskodnod, lépjél tovább és keress új kihívásokat. Fiatalok vagytok még, senki sem késett le semmiről, lehet hogy még később egymásra találtok, de kár a múlton rágódni.

39F

Jól írta az első. Ez hatalmas döntés és te nem féltél meghozni . Ha nem passzoltok úgyis csak szakítás a vége esetleg egy kis megcsalàssal fűszerezve. Jobb ha békében különmentek inkább. Sajnos a legtöbb ember ezt nem meri így meglépni mint most te , vagy annak idején én is.

Amit most érzel az a hiány érzet azért van mert ugye mindenki vágyik arra hogy szeressék, és ő is szerethessen. Most ez van , de így szabad vagy és bármikor megtalálhatod azt aki tényleg illik hozzád.

Vészeld át ezt az időszakot, de vigyázz mert ha magányos leszel könnyen felvetődik benned az újrakezdés gondolata, aminek semmi értelme. Légy erőss!

F34

Közhely,de régi bölcsesség,ami igaz:az idő elrendezi.

Bővebben:ez olyasmi mint egy mini gyász.ha szépen "megyászolod", elengeded,akkor jobb lesz..most -2be van az agyad kb..idő kell míg ujra nullán leszel..vagy plusz 2 be,ahogy ez a kapcsolat is indult.

A fiatalkori kapcsolatok jó esetben erről szólnak, hogy kitapasztaljuk, milyen személyiségű társ illik hozzánk és milyen nem. Nyilván voltak a kapcsolatnak pozitívumai is: ezt a következő kapcsolatban is keresni fogod majd. De valószínűleg mostantól már alapvetés lesz számodra a közös érdeklődési kör, már az ismerkedési fázisban jobban fogsz rá ügyelni, hogy meglegyen. Ez egy tanulási folyamat, a legtöbb ember keresztülmegy rajta.

Az pedig, hogy most ürességet élsz meg, teljesen normális. Ahogy fentebb írták: a szakításkor gyászfolyamaton megyünk keresztül (az is, aki szakított), hiszen valamit/valakit el kell engedni, ami/aki eddig fontos része volt az életünknek. Ez is része a tanulásnak.

Természetes az is, hogy az a fél, akivel szakítanak, csalódott, dühös, frusztrált. De remélhetőleg ő is tanul a helyzetből hosszú távon és idővel a maga javára fordítja.