Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan engedjem el végleg a volt barátomat, ha nincs senki más, akire számíthatnék?
Majdnem fél éve szakítottunk, 2 év után. 17 voltam, mikor összejöttünk, és nagyon nehezen jöttem ki a szüleimmel... olyanok, mint 2 nagy gyerek, úgy éreztem, nekem kell nevelnem őket is a 2 öcsém mellett... nem mostak, nem főztek, nem takarítottak, anya 8 éves korom óta nem dolgozott, amióta tesóim megszülettek, akik ikrek... a fiúkat nem zavarta, hogy anya ilyen igénytelen, de engem nagyon... tanulni sem tudtam, csak éjszaka, mikor már mindenki aludt, mert folyton ment a vita. Szerencsére leérettségiztem, kitűnőre és a nyelvvizsgáimmal együtt felvettek államira pénzügy-számvitel szakra. Tavaly szeptemberben kezdtem, első két hónapban otthon laktam, de nem bírtam... akkor elköltöztem egy magánkoliba, ahol a csoporttársam lakott, de ott csak június végéig maradhattam, és nem is akartam tovább, mert ott is folyton ment a buli, éjszaka is zenét üvöltettek, én meg örültem, ha aludhattam 4-5 órát munka és suli mellett... akkor költözött el a barátom egy olcsó albérletbe, és befogadott magához, szinte ingyen. Így végre volt magamra is egy kis pénzem nyáron, tudtam kondiba járni, 1-1 új táskát, ruhát venni... nagyon jól éreztem magam, hogy nem kell a szüleimmel lennem, önálló voltam, mégis volt kihez hazamennem. Ő mégis eltávolodott tőlem... azt mondta, túl ijesztő volt neki az, hogy együtt laktunk, féltette a fiatalkorát, nem akart ennyire elköteleződni. Ezért vége lett. Nagyom szenvedtem, érzelmileg és anyagilag is nagyon megviselt. Nem tudtam, hogy folytassam. 1 hónapnyi időt kértem, hogy kitalálam, addig maradhattam nála. Aztán októbertől kivettem egy szobát egyedül a belvárosban. Szép a lakás és a lakótársakkal sincs baj, de nem lettem velük jóban igazán... nem érzem azt az igazi "otthon" érzést, mint amikor vele voltam... legalább, ha lenne hétvégén hova mennem, mint a lakótársaimnak... de szüleimnél már ágyam sincsen, átrendezték a szobámat egyből tesómnak. Nem is látnak szívesen, nincs miért odamenni... barátnőim sincsenek nagyon, max 1-2x találkozunk 3-an egy hónapban, de ennyi. Csak a volt barátom ismer igazán, neki meséltem el mindent arról, amit áléltem gyerekként... most is őt hívom, ha baj van vagy segítségre van szükségem. Még autóm sincs, tehát emiatt is viszonylag sokszor kérek szívességet tőle, máshogy nem tudnék pl nagybevásárolni... de így nem fogok tudni továbblépni attól félek. A sulit se tudom, hogy folytassam-e, mert fel kellett vennem majdnem a maximális (40e/hó) diákhitelt, hogy fizetni tudjak egyedül mindent, és még 2,5 évem van hátra... nem tudom, hogy megéri-e... ha meg abbahagyom, vissza kell fizetnem az államis félévek költségének felét, tehát ígyis-úgyis lenne már egy 6-700 ezres adósságom, mire munkába állok, de diákhitelből még több összejöhet, félek, hogy nagyon sok lesz...
Köszönöm, ha elolvastátok, minden segítő motiváló szónak, tanácsnak, építő kritikának örülnék! Elég tanácstalan vagyok :(
Tudom, érintőlegesen tanultam. Nemzetközi szállítmányozónak és üzletkötőnek készültem, de melyik az a f sz amelyik ehhez nem tanul meg folyékonyan külföldiaiul? Hát én, úgyhogy gondolkodtam utána Anglián.
Már itt vagyok, tuti nem megyek haza, itt sokkal királyabb :D
Fiigyi!
Nehogy abbahagyd a sulit!!!
Boven megterul.
Egy diplomas
Nem szabad abbahagyni a sulit, bele kell fektetni.
Ha még össze is jön mondjuk 1 millió mínusz, mire végzel, kamatostól fog megtérülni, ha egy erős diplomával el tudsz helyezkedni egy pesti munkahelyen. Ha bejön az élet azt az egy milliót kicsengeted nekik kamatokkal együtt 2-3 év alatt, és van egy jó szakmád, ahol tudsz keresni. Ha most feladod, egész életedben végezhetsz olyan munkákat, amihez nem kell képesítés, és nem nem nézem ezeket le, de azért valljuk be, nagyrészt ezeket nem fizetik annyira meg. Értelmes lánynak tűnsz, tényleg gondolj bele, hogy most lehet lesz 3 év szívás, de utána meg van alapozva a jövőd, hogy akár teljesen önállóan is tudj élni. Én jogra járok, nem államira, 2,5 millió diákhitelem lesz, mire végzek, de hiszek benne, hogy meg fog térülni.
A volt barátoddal pedig, ha mindketten tisztáztátok a dolgokat, hogy mondjuk megtartotok egy haveri szintet, akkor nem kell megszakítani a kapcsolatot. Segítséget kérsz tőle, mint egy havertól, mert kicsit rosszabb helyzetben vagy, és ő segít. Ha normális megérti ezeket, pláne, hogy ő szakított veled. Attól, hogy már nem vagytok egy pár, nem kell utálnotok egymást. Közben pedig járj nyitott szemmel egyetemen, és ha érkezik egy normális srác, akkor ne félj belevágni. Sok siker kívánok a sulihoz is, meg a magánélethez is. Hajrá ;) 23/F
#13
Miért osztod az észt a suliról amikor még te sem fejezted be és elképzelésed sincs hogy mi lesz utána? Majd akkor tedd, ha már túl vagy rajta, elhelyezkedtél, jól keresel.
Tényleg jóformán csak azon múlik hogy sikerül-e elhelyezkedni a szakmádban. Ha igen, akkor megérte.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!