Senkim sincs az életben akire támaszkodhatnék, akire számíthatnék, senki sem szeret, senki sem gondol rám, hogyan élhetek így tovább?
Sziasztok,21 éves lány vagyok,borzalmas gyerekkorral. Apám vert minket,kiabált velünk,rajtunk vezette le a feszültséget,tilos volt beszélgetnünk,tilos volt játszanunk. Ha bármi kellemetlenséget okoztunk verés és szidalmazás járt. Soha nem értettem,de anyám azóta se vált el tőle,nagyon ragaszkodtam anyukámhoz,mert úgy éreztem tőle szeretet kapok,de a nővéremet ez zavarta a köztünk lévő kapcsolat,ezért ő is bántani kezdett,vert,fenyegetett,így teljesen befordultam és alig vártam,hogy középiskolás legyek,elköltözhessek másik városba. Így is lett,és ettől kezdve kb semmi kapcsolatom a családdal. Amikor hétvégén hazajárok most már egyetemistaként olyanok mint az idegenek.Kb nem is szólnak hozzám,ha kérdezem őket alig mondanak valamit.Még mindig hallom,hogy apám már anyámmal veszekedik bántja őt szavakkal(őt nem verte/tudtommal). Meg néha mindig hallom,hogy az ő gyerekei fogyatékosok,élősködők.
Igazából ennek az egésznek az lett az egyik ára,hogy nem tudom kifejezni a szeretetem,az emberi érintések zavaróak,kellemetlenek,nehezen kommunikálok,zárkózott lettem,holott alapból a személyiségem nem ilyen lenne. Vágyok arra ,hogy elmenjek az ismerőseimmel szórakozni,de a külsőmmel sem vagyok megelégedve (általános iskolában csúfoltak) így emiatt is feszengek és inkább otthon maradok. De barátokból is mindig rosszat fogtam ki,általában kihasználtak.
Tulajdonképpen nincs senki a földön akire számíthatnék,tanulni se tudok egy hónapja ,mert feleslegesnek érzem,nem tudom,hogy miért élek,vagy miért kellene még élnem. Borzasztó dolog az,hogy élnek a szüleid ,de nem szeretnek,nem törődnek veled. Csak ilyen látszat szinten. Fogalmam sincs ,hogy éljem túl így a napokat,nem akarok ilyen életet élni..
Felnőtt nő vagy. Most már kár a szüleid szeretete miatt sírni.
Foglalkozz azzal, hogy legyen egy-két barátod. És majd a saját családodban kialakítod a szeretetteljes környezetet.
A múltat nem tudod megváltoztatni, a szüleidet sem. Felesleges olyan miatt bánkódni, amin nem tudsz változtatni. A jövőddel foglalkozz inább.
Pszichológus segíthet. Tudom, ez itt egy gyakran adott tanács, de tényleg hasznodra válna. Ismerkedni, barátkozni akkor lesz érdemes, ha kicsit jobban tisztában leszel magaddal, a saját értékeiddel.
Most minden hétvégén hazajársz? Meg tudnád oldani, hogy ritkítasz rajta?
Szia!
Semmilyen családtagod nincs, akivel meg tudnád ezt beszélni vagy aki segíthetne? Nagymama, nagynéni, unokatestvér?
Ha nincs, ennyi traumával mindenképpen szakemberhez kellene fordulnod, mert mindenképpen ki kellene beszélned ezt magadból, és hozzáértő segítségével megoldásokat találni.
az a baj,így nem akarok saját családot sem,tudom,hogy tele vagyok gátlásokkal már alapból csoda lenne így egy társat találni,volt kapcsolatom évekig és emiatt ment tönkre,a szüleim és miattam. De nem is vágyok családra így,hogy nem tapasztaltam meg milyen az igazi szeretet.
Igazad van,hogy nem kellene a múlttal fogalkozni,de a lelkemet annyira bátnja,rengeteget sírok miatta,persze van,hogy napokig eszembe se jut,de valami láthatatlan súlyt cipelek,próbálok a jövőmre koncentrálni,de nagyon nehéz úgy,hogy senkivel nem oszthatom meg.
Maximálisan megértem a kérdezőt - nekem is hasonló gyerekkorom volt. Sajnos, aki ennyire szeretet nélkül nőtt fel, az azt sem tudja, hogyan kell szeretni - így hiába keres kapcsolatot, az sem fog sikerülni.
Kérdező, bizony én is eljutottam abba a stádiumba, amibe Te vagy és nekem a pszichoterápia segített. Javaslom, hogy menj el a körzeti orvoshoz, mondd el neki a problémádat és kérdezd meg, hová tudna utalni. Ha nem akarsz a helyihez menni, akkor az egyetem területén lévőhöz.
Meg esetleg itt is tudnak segíteni, az ingyenesen hívható lelkisegélynél:
Látom, közben a kérdező is írta, amit én, hogy nem sikerül úgysem a kapcsolat :-(
Kedves kérdező, hogy miért érdemes élni? Mert soha nem tudhatod mit hoz az élet?
Van egy lány ismerősöm, Ő is rossz körülmények között nőtt fel, s összeismerkedett egy fiúval, a fiú családja befogadta, s egy olyan mondatot hallottam tőle, amit Neked is kívánok. Azt mondta: "Nem is tudtam, hogy ilyen szépen is lehet élni" Ma már boldog családanya.
S bizony, bár sok nehézségen mentem keresztül, s igaz, hogy egyedül nevelem, de van egy szuper kamasz fiam, akit már én tanítok a szeretetre, s olyan életet élhet, amilyen nekem nem adatott meg (nem anyagiakra gondolok, hanem arra, hogy Ő már tudja, mi a szeretet, s milyen szépen is lehet élni :-) )
Nem úgy kell hozzáállni, hogy úgysem sikerül.
Na meg másoknak sem egyszerű. Sokan túl vagyunk már jó pár szakításon, csalódáson.
Köszönöm az utolsó válaszolónak,kicsit ki is rázott a hideg amikor a soraidat olvastam :)
Bátorságot fogok gyűjteni és felkeresek egy szakembert,bár egyszer már próbálkoztam vele,csak fizetős volt és nem engedhettem meg magamnak,úgyhogy nem tudom mi lett volna,ha..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!