Senkim sincs az életben akire támaszkodhatnék, akire számíthatnék, senki sem szeret, senki sem gondol rám, hogyan élhetek így tovább?
Sziasztok,21 éves lány vagyok,borzalmas gyerekkorral. Apám vert minket,kiabált velünk,rajtunk vezette le a feszültséget,tilos volt beszélgetnünk,tilos volt játszanunk. Ha bármi kellemetlenséget okoztunk verés és szidalmazás járt. Soha nem értettem,de anyám azóta se vált el tőle,nagyon ragaszkodtam anyukámhoz,mert úgy éreztem tőle szeretet kapok,de a nővéremet ez zavarta a köztünk lévő kapcsolat,ezért ő is bántani kezdett,vert,fenyegetett,így teljesen befordultam és alig vártam,hogy középiskolás legyek,elköltözhessek másik városba. Így is lett,és ettől kezdve kb semmi kapcsolatom a családdal. Amikor hétvégén hazajárok most már egyetemistaként olyanok mint az idegenek.Kb nem is szólnak hozzám,ha kérdezem őket alig mondanak valamit.Még mindig hallom,hogy apám már anyámmal veszekedik bántja őt szavakkal(őt nem verte/tudtommal). Meg néha mindig hallom,hogy az ő gyerekei fogyatékosok,élősködők.
Igazából ennek az egésznek az lett az egyik ára,hogy nem tudom kifejezni a szeretetem,az emberi érintések zavaróak,kellemetlenek,nehezen kommunikálok,zárkózott lettem,holott alapból a személyiségem nem ilyen lenne. Vágyok arra ,hogy elmenjek az ismerőseimmel szórakozni,de a külsőmmel sem vagyok megelégedve (általános iskolában csúfoltak) így emiatt is feszengek és inkább otthon maradok. De barátokból is mindig rosszat fogtam ki,általában kihasználtak.
Tulajdonképpen nincs senki a földön akire számíthatnék,tanulni se tudok egy hónapja ,mert feleslegesnek érzem,nem tudom,hogy miért élek,vagy miért kellene még élnem. Borzasztó dolog az,hogy élnek a szüleid ,de nem szeretnek,nem törődnek veled. Csak ilyen látszat szinten. Fogalmam sincs ,hogy éljem túl így a napokat,nem akarok ilyen életet élni..
válasza:ne menj haza hétvégén, ha lehet maradj bent a koliban. :)
és kezd el ismerkedni. szerintem egy szerető társ ha lenne melletted, másként látnád a világot.
általános iskolában engem is csufoltak, huzz zacskót a fejedre és társai... de azóta felnőttem.. nem érdekel más véleménye.. próbálom magamból kihozni a legtöbbet (hajszin, smink, csini ruhak) sokat dobott az önbizalmamon.
válasza:A pszichológust ajánlanám én is.
Ismerős egyébként a történeted, mintha magamat hallanám, kisebb-nagyobb változtatásokkal.
Ki lehet ebből jönni, ahogy távolodsz majd a szüleidtől, úgy lesz egyre jobb.
És lesz ebből jó is neked, mert most megtapasztalod a rosszat, később könnyebben fogod venni az akadályokat, mert ezen már túl leszel.
Csak ehhez túl kell lenni rajta, nehogy összeroppanj, ezért mondom a pszichológust, hogy átsegítsen.
válasza:Kezdetnek nem kell hazajárni, és meg kell tanulni a saját életed élni, elfogadni hogy egyedül vagy, és magadra számíthatsz csak.
Nekem kb dettó ez volt most, 25 évesen hazamentem, apám az alatt a 2 nap alatt folyton részeg volt, ordított, balhézott. Aztán anyám, testvérem elmentek dolgozni, én vele maradtam otthon, és rögtön jött a csicskáztatás, meg hogy "minek jössz haza ha nem azért hogy segíts". Mikor mondtam hogy ne engem ugráltasson, akkor leállt ordibálni, anyázni, elhordott minden önállótlannak, olyan szinten lekezelően, hogy máshol ezért félholtra vernék. Az egészet megfejelte azzal hogy leállt törni zúzni, kitörte az ajtón az üveget, és ordított hogy "megmondom anyádnak hogy te voltál". Én meg úgy voltam hogy kell ez nekem? Fogtam és eljöttem, megfogadtam hogy a büdös életbe többet haza nem megyek.
Igazából a lényeg az, hogy ne azzal kezdj el törődni, hogy neked mi az ami nincs, nem jutott, hanem kezdd el felépíteni a SAJÁT életed. És ne azzal törődj ami rossz, hanem állíts fel célokat, amiket el akarsz érni, és tarts magad hozzájuk.Ilyen időszakokra pont jó a munka, tanulás, mert folytonosságot adnak, és kizökkentenek a kis "világunkból".
válasza:Keveset járok már haza,eleinte úgy éreztem,hogy ez jó nekem,de anyukámat annyira sajnálom. Bűntudatot érzek,hogy nem törődök vele,holott tudom,hogy már rég ne érdeklem őt,és csak apámnak él,és tönkre is ment benne,hogy folyton szolgálja őt,eltűnt a szeélyisége régen mellette,mégis ő volt éltemben az egyetlen akitől némi szeretet kaptam. Bár nem tudom,hogy mutathatnám ki a törődésemet irányába,nálunk ugye a testi érintkezések soha nem is léteztek,szoktam hívni telefonon,hogy beszélgessünk,de alig beszél hozzám.
Köszönöm a hozzászólásokat,vannak mondatok amik motiválóan hatnak rám,és megpróbálok szakembert keresni mindenképpen!
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!