Mit csinaljak, ha senki se ismer a csaladomban?

Az első válaszadóval egyetértve úgy érzem, anyukád nem törekszik arra, hogy megismerjen. Tagadja, hogyha esetleg saját jellemvonásait vélné felismerni benned vagy a testvéredben, s így inkább kerüli ezeket a szituációkat. Nem ismerem anyukádat, de ezen leírásodból egyszerű beskatulyázásra tudok gondolni.

Én a te korodban és később is rengeteget küzdöttem, hogy ez megváltozzon, de sajnos mindhiába. A családom közönséges előítéletek szintjére hajlamos lesüllyedni, és én az ilyen emberek véleményére nem adok. Tiszteletben tartom és elfogadom, hogy ők máshogy érzik jól magukat, mint én. Figyelemmel vagyok a kéréseikre, a kényelmükre, de ők erre viszont nem képesek. Számukra teljesen lényegtelen az őszinte véleményem, ostobának néznek miatta. (Anyám esetében, ő másokkal is így tesz, a hátuk mögött.) Ma már megpróbálom minimálisra fogni, amit megosztok itthon, hogy ne érjen bántás, s amint lehetőségem adódik, elköltözöm.

Nagyon remélem, hogy a te esetedben ez meg fog változni, de addig is azt tudom csak tanácsolni, hogy fontold meg jól, kinek a véleményére adsz, megérdemli-e.

Leírom a fiatalabbkori tapasztalataimat, ha érdekel:

Anyám valamikor 13-14 éves koromban hasonlóan beskatulyázott és elkönyvelt olyannak, amilyennek addig ismert, vagy gondolt, hogy ismert. Igen ám, de az ember személyisége főleg a serdülőkorban változik radikális mértékben, egy fiatal sokféle állapoton átmegy, ez a természetes. Ma elmondhatom, hogy van egy kialakult stabil nézőpontom, saját véleményem, de anyám ezt egyszerűen nem képes elfogadni. Nem is próbálkozik.

Tinédzserkorom folyamán később is, ha bármikor megosztottam vele az érzéseimet, a gondolataimat, vagy bármit csináltam, mindig az volt a reakciója, hogy "Te nem ilyen vagy, ezt XY miatt csinálod" (itt az XY lehetett barát/párkapcsolat, annak rokona, szülője). Ezt a mai napig így is teszi, a lehető legbanálisabb dolgokban. (Például elmondom neki télen, hogy melegem van és legyen szíves, ne járkáljon be újra meg újra, felcsavarni maximumra a fűtést a szobámban, mert rosszul érzem magam tőle. A válasza: "Jaj, ezt attól a hülye barátod hülye anyjától tanultad...")