Félek megnyílni másik előtt, úgy érzem senki se ismer igazán. Mit tegyek?

Szeretném ha sok barátom lenne, ha folyton lenne valami programom és az emberek szeretnének. De egy nagyobb társaságban ahol sok embert nem ismerek nem tudok megszólalni, kevés dolog van amihez hozzá tudok fűzni valamit. Nem mert nem merek, hanem mert nem tudok mit. Ha kettesben vagyok valakivel akit nem annyira ismerek akkor ideges vagyok, és nem tudok valahogy önmagam lenni. Van néhány barátom, aki elég közel állnak hozzám és nem érzek Velük ilyet (3-4), de én szeretnék mindig laza és vicces lenni.

Általánosban nagyi sokszor bántottak, valószínűleg akkor bezárkóztam és azóta se tudtam megnyílni. Segítsetek mit tegyek?

Folyton attól félek hogy másik mit gondolnak rólam és félek hogy soha senkinek sem leszek fontos és nem kedvelnek vagy nem tudom. Nekem egy barátságban szükségem van a bizonyosságra hogy ő is úgy érez ahogy én, és nem utál meg ilyenek. Annyira de annyira imádom minden barátomat, de mostanában úgy érzem néha hogy tőlük is egy fal választ el.