Adna tanácsot olyan, akinek a távolság miatt ért véget a kapcsolata?

Szerintem elég tiszta sor, mi fog történni, szerintem már el is döntötted, hogy szakítani fogsz, mi a kérdés?

Ő jól érzi kinn magát, nem akar hazajönni még minimum hónapokig, de még az is lehet, hogy kinn marad végleg. Egyébként őszintén szólva amilyen helyzetben van (nulla végzettség, rossz kilátások otthon), tényleg jobban teszi, ha kinn marad.

Neked nem felel meg a távkapcsolat még rövid távra sem (mert egy évet fél lábon is ki lehet bírni, ha tényleg szereted a másikat), látogatni nem vagy hajlandó, pedig a kifogásaid igen gyengék (van bőven hosszú hétvége az évben, ráadásul 10ezer alatt van egy csomó jegy, amit akár ő is kifizethetne neked néha a kinti fizuból, de ezt egyetemistaként is lazán össze lehet szedni diákmunkából), az írásodból ítélve benne se nagyon merült fel a látogatás ötlete, illetve a terveitek már most nagyon különböznek, hiszen ő valszeg maradna kinn, te pedig nem akarsz külföldön élni.

Összegezve szerintem jobban tennéd, ha elengednéd, akkor is, ha most épp tiltakozik is.. Ezt az állapotort fenntartani, ilyen formában semmi értelme.

Egy ismerősöm nem rég ment ki a gyerekkori szerelme után Ausztráliába hogy összeházasodjanak. Egyik barátnőm 1-2 év Szicíliába röpködés után kint maradt. Másik ismerősöm Amerikába jár ki kb negyedévente. Szóval nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ti ezt a kapcsolatot nem is akarjátok folytatni.

Én kimennék utána, legalább tanítási szünetben, ha nem találsz olcsó jegyet. Ha találsz, akkor meg tényleg akár csak hétvégére is

Kérdező, így olvasva a válaszaidat szerintem te nem a párod miatt, hanem a szakítás okozta változás miatt lennél szomorú. Én is csak azt tudom ismételni, amit már valaki más leírt előttem, hogyha igazán szeretnétek egymást vagy tényleg ez lenne számotokra "A" Nagy Szerelem, akkor ilyen lehetőség fel sem merülne, hanem csakis együtt akarnátok megoldani, mert tudnád, hogy hiába vágysz a párod közelségére, hiába utálod a távkapcsolatot, azt a "közelséget" csak és kizárólag a párod adhatja meg neked. Ezt nálad nem látom a leírásaidból, hanem sokkal inkább azt sugallja, hogy ti azért voltatok itthon együtt, mert a közelség simán elfedte azokat a problémákat, amik most távolsággal kijöttek (motivációhiány az egész kapcsolat iránt pl.). Mert pl. sokkal könnyebb magad szerelmesnek hitetni, amikor jön a másik minden 2. napon, és tök jól elvagytok, elfilmezgettek, sétálgattok, csacsogtok, mint amikor hetekig "ábrándozni kell" a másikról, és valódi erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy egy picit is láthasd.

De ezeket én csak a saját tapasztalatomból következtetem (mi is távkapcsolatban vagyunk, csak picit még messzebbről, csak átszállással tudunk A-ból B-be jutni, de mégis 3 hetente valamelyikünk megteszi ezt a távot, mert csak egymással akarunk lenni, és ilyenkor nincs helye kifogáskeresésnek, csak csapatmunkának).

Ünnepekkor valóban nagyon drágák a jegyek (főleg karácsonykor), de amúgy igen olcsón meg lehet úszni.

Attól még nem való mindenkinek a távkapcsolat, ha úgy érzed, ez neked teher, akkor vess neki véget. Az eredeti terveitekbe pedig felesleges görcsösen kapaszkodni, ilyen az élet, változnak a körülmények, folyamatosan változnak a tervek is. Rajtad áll, megpróbálod ezt még életben tartani, de minél hamarabb jó lenne eldöntened, mit akarsz, feleslegesen húzod a asaját időd és az ő idejét is.

Az a gond, hogy te is úgy kezeled a szakítást, mintha bíróság döntene róla, ahová megdönthetetlen bizonyíték kell.

Holott elég, ha te úgy érzed, hogy ezt így nem tudod tovább csinálni. Akkor le kell zárni.

Most sokan élnek távkapcsolatban, de ez nem jelenti azt, hogy mindenkinél működik, vagy ezt mindenkinek vállalnia kell.

Így meg főleg semmi értelme, ha nincs közös pont a terveitekben: te még évekig itthon tanulsz, ő pedig eldöntötte, hogy kint marad.

Minden szakítás fáj.

De így talán könnyebb lesz, hogy már hónapok óta nem láttátok egymást.