Ha szakítottatok a párotokkal elmondtátok-e neki hogy megcsaltátok (ha lelkiismeretfurdalásotok van miatta) a kapcsolat alatt?

Nekem egyik exem mondta el, részeként a tervének, hogy újra összejöjjünk. Nem igazán értettem a logikát a dolog mögött :D Én szakítottam vele, és az egyik kikönyörgött személyes találkozós "beszéljünk még róla" alkalmával kiöntötte a szívét, hogy ő hány meg hány módon csalt engem végig, és hogy megbánta, és már tudja, hogy ezt nem lehet velem megtenni, szóval úgy mégis, nem lehetne újrakezdeni? :D

Én nem mondanám el. Minek? Még jobban fájjon? A fenti esetben persze magasról tettem rá, ott meg már a "nem érdekli" állapot áll fenn, akkor meg azért felesleges. De ha egyébként is már szakítottunk, akkor csak abban az esetben mondanám el, ha nagyon nem tud továbblépni, és például a fenti esetben említett exemhez hasonlóan még hetekig-hónapokig rendszeresen a nyakamra jár, hogy de ő még mindig szeret és próbáljuk meg újra. Na, a végére már nem sajnáltam volna, akkor ha megcsaltam volna, annak minden részletességével együtt számoltam volna be róla, mert már annyira idegesített, de úgy egyébként meg ezt kihagytam volna a szakítás szövegéből.

A kérdés jellege alapján a megcsalás etikai dilemmáira illetve definíciójára (értsd: mi számít annak) nem kitérve...:

Szerintem NEM érdemes elmondani, sem kapcsolat alatt, sem utána, az ugyanis teljes egészében rólad szólna. Nagyon helyes, ha lelkifurdid van miatta, hiszen megcsaltad. Ezzel viszont Neked kell együtt élned.

Ha elmondod, annak kvázi az a célja, hogy átpakold magadról a terhet őrá, aki azonban nem tehet erről a dologról. Ilyenformán egy efféle vallomás mindig öncélú. A megcsalás terhét cipelje az, aki elkövette.