Szakítás, családi tragédia, egy (nagyon szép és jó) korszak elmúlása. Hogyan lehet ezt átvészelni?

Szóval 2 hete szakítottunk a barátommal, akivel másfél évig voltunk együtt. Ő volt éltetem 1. szerelme. Az érzelmekkel egyikünk részéről se voltak gondok, csak az élet másfelé sodort minket. Neki teljesült élete vágya és egy nagy nemzetközi cégnél kapott állást, úgy h most járja a világot. Nem sajnálom tőle sőt!... csak itthon minden rá emlékeztet, ha lefekszek aludni, állandóan megjelenik az álmomban, szóval ez már önmagában is teljesen padlóra küldött.

Közben a szakításunk után teljesen váratlanul elhunyt a nagymamám, ami megint nem volt túl jó hatással a már amúgy is rossz lelki állapotomra.

Illetve ebben a félévben fejezem be az egyetemet, amitől megint csak teljesen elszomorodok, szerettem oda járni, az emberek, barátok, órák, minden hiányozni fog. Ráadásul állást se találok magamnak, pedig már vagy 10-15 helyre beküldtem az önéletrajzom.

A héten már teljesen rosszul voltam és a sírás kerülget állandóan, mert mindig vmi emlék ugrik be mindenről.

Ráadásul mindjárt itt a karácsony és teljesen egyedül maradtam a problémákkal. :(

Hogy lehetne ezen az időszakon túljutni még mielőtt teljesen összeomlok? Hasonló szitukban mivel kötitek le magatokat, mibe próbáltok kapaszkodni?

22/L