Szakítás utáni barátság. Jót tesz neki, vagy inkább rosszat?

Egy hete szakítottam a barátommal, akivel 2 évig voltunk együtt. A szakítás az utóbbi hónapok hosszú szenvedésének végeredménye. Én már nem szeretem úgy, nem szeretnék összejönni vele újra, nem is fogok. Azt mondta, hogy szeretne a barátom maradni, mert az jót tenne neki, segítené átvészelni ezen az időszakon. Én kicsit elleneztem a dolgot, mert ő még többet érez irántam, de belementem a dologba, mert segíteni szeretnék neki, amiben csak lehet, tudom, mennyire fáj ez most neki. Azt gondoltam, majd néha (esetleg heti 1-2szer) beszélünk kicsit, de nem, mert ő ugyanúgy írogat, ahogy szakítás előtt is, reggel ír, h "szép napot!", napközben pár szót, és mikor fent vagyok facen, egész este beszélgetünk, mert szóval tart. Mondja, hogy már mindent másképp csinálna, meg hogy most végre elkezdett változtatni azokon a dolgokon, amik miatt szakítottunk... Engem nagyon zavar, hogy ilyeneket ír, mert olyan, mintha még vissza akarna szerezni, pedig megmondtam neki többször is, hogy ez már reménytelen, és mikor ilyeneket mond, akkor is rögtön rávágom, hogy már mindegy, mert én már túl vagyok a kapcsolatunkon. Mégis hogy kezeljem ezt a helyzetet? Szívesen lennék a barátja, de úgy látom, ő bármennyire is ígérgette, nem CSAK a barátom akar lenni. Nem szeretném megbántani, de valahogy rá kéne vezetnem, hogy ez így nem okés.

22/L