Kinek mi volt a legrosszabb szakítása? Meséljetek .

Nem voltak csunya szakitasaim.Volt h megcsaltak,mas az exere hivatkozva szakitott h meg ot szereti,majd masnap regisztralt parkeresore,volt aki nem jelentkezett tobbe,de egyik sem jart nagy dramazassal.Volt amit nehezen fogadtam el,dolgoztam fel,maskor csak egy vallranditas de szerintem egyik sem merges ram,en sem zaklattam senkit,nem volt sardobalas,revans,tulleptunk ezeken reg.

Váratlanul felmondtak a munkahelyemen és aznap szakított velem az egyik exem. Végülis csúnya szakítás nem volt csak a kettő együtt eléggé padlóra tett. Na de ez évekkel ezelőtt volt.

Eddig két olyan szakításom volt, ami nagyon megviselt, remélem többé már nem lesz, nekem ennyi elég volt köszönöm szépen. 1 hónapja szakított velem az exem, fél év után, mondván hogy ő nem szerelmes belém, konkrétan sosem volt. Derült égből a villámcsapás, mert rohadtul nem így tűnt, tervezgettük a jövőt stb., bár most így visszagondolva voltak olyan megnyilvánulásai amiből következhettem volna arra, hogy ő nem úgy érez mint én. Sokáig el sem hittem hogy vége, mert annyira tökéletesen indult, olyan boldog voltam, elhittem hogy ő az igazi. Most úgy elvagyok, habár még mindig fáj, és előjön az "el sem hiszem hogy vége" érzés de aztán gyorsan tovább száll. Most eltelik több óra úgy hogy nem gondolok rá, este elalvás előtt sem, ennek ellenére még mindig vele álmodok, természetesen azt hogy együtt vagyunk, ami rohadtul idegesítő. :D Az ez előtti kapcsolatom, meg 5 évig tartott, se veled se nélküled kapcsolat volt, őt jobban is szerettem mint azt akivel fél évig tartott, még is az 5 évest valahogyan könnyebben dolgoztam fel, mert tudtam hogy egyszerűen nincs jövőnk (idősebb volt nálam jóval stb.). Annyira szerettem, hogy el sem tudtam képzelni, hogy valaha mást fogok szeretni, aztán jött a legutóbbi barátom és annyira elvarázsolt hogy egy csapásra elfelejtettem az előzőt. Még is ez a fél éves jobban megviselt, talán azért mert ennek lett volna jövője, ha ő is úgy érzett volna mint én. De nem. Biztosan így kellett alakulnia, és majd jön egy olyan férfi aki úgy fog szeretni ahogyan végre megérdemlem, csak számomra még így értelmetlennek tűnik a szakítás és folyton azt kérdezem, hogy de miért nem alakult úgy, ahogyan bárki másnak, happy enddel. Gondolom majd erre akkor jövök rá, ha a nagy Ő végre betoppan az életembe. Csak toppana már, mert türelmetlen vagyok ennyi év után és igen is megérdemlem a boldogságot. :D

Hát nekem egy durva szakításom volt csak a másikat én kezdeményeztem. Legutóbb másfél évig voltunk együtt a barátommal mindkettőnk állítása szerint tökéletes volt a kapcsolat, mindent beleadtam a szex is elképeszőten jó volt majd elvitt a kedvenc sörözőmbe és közölte most hogy másfél éve együtt vagyunk érzi hogy komolyabb irányba haladna a dolog úgyhogy szeretne elmondani valamit (azt hittem megkéri a kezem). Ekkor bevallotta hogy azon a hétvégén csókolózott egy másik lánnyal és szakítani akar. Azt hittem valami rossz vicc, teljesen hidegzuhanyként ért, nem volt semmi előjele a dolognak. Kb olyan volt mintha meghalt volna... De talán ez még mindig jobb mintha hosszú hónapokig martuk volna egymást és haragban válunk el... Azóta rendeződött a viszonyunk és jóban vagyunk, bár nem segített az önbecsülésemen hogy aztán összejött a lánnyal akivel megcsalt..

Lefejelt?? Ú bammeg, idióta gyökér.