Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítanátok a párotokkal ilyen helyzetben? Kicsit hosszú és bicskanyitogató kérdés.
23 éves vagyok, a barátnőm 21 éves, 3 éve együtt vagyunk már, mindketten egyetemisták. Már mindketten az eljegyzést és az esküvőt tervezgettük eddig.
Amit előjáróban tudni kell, hogy még akkor is, ha hihetetlen, nem veszekedtünk soha, nem volt semmi problémánk.
Az alábbiakban, tőlünk kívül álló problémákat fogok említeni, amely miatt mégis napirenden lenne a szakítás.
Az egyetem mellett nekem van egy vállalkozásom, amely egyre nehezebben működik már, sajnos a rengeteg adó, és az egyetemre való koncentrálás együttese azt okozta, hogy sajnos nem tudom működtetni rendesen.
Az elmúlt években minden klappolt, átlagosan 200-250ezer forintot megkerestem vele havi szinten. (18-20 évesen, nulla segítséggel, mindent egyedül csinálva, nagyon is örültem egy ilyen jövedelemnek is már.)
Viszont idén már pár tízezer forint jött csak belőle havonta, nagyon nehéz volt így minden. (A vállalkozásomat egy kevés tőkeinjekcióval meglehetne- lehetett volna menteni, de erre nincs fedezetem.) Az idei évet még ezzel a vállalkozással kell végigcsinálnom, így van lehetőségem arra, hogy ne maradjon belőle semmilyen adósságom.
A párom diákmunkázik, amennyire erejéből telik az egyetem mellett.
Egy év után már összeköltöztünk, közös albérletben éltünk egészen tavaszig, tehát két éven át.Semmilyen problémánk nem volt addig, ameddig nem szálltak el az albérletárak, és nem kezdett gyengülni a vállalkozásom. Ekkora viszont annyira gyengén álltunk már anyagilag, hogy kénytelenek voltunk a szüleihez költözni. (Ők ajánlották fel, ez a későbbiekben vissza is üt.)
Az én családi hátterem nagyon rossz. Részeges apa (15 év után 3 éve kezdett inni), tehetetlen anya. Van 3 öcsém, mindhárman fiatalkorúak (16,13,4). 17 éves korom óta egy forintot nem kértem tőlük, (tudom, hogy nem tehetem meg, mert akkor a testvéreimtől veszem el.) 16 éves korom óta folyamatosan diákmunkáztam, így tartottam fent magam. - Sőt rengetegszer én küldtem a számukra haza nem kevés pénzt amióta ment a vállalkozásom. (Ezért is nem sikerült félretennem, de a párom ezt is megértette, mert egy arany ember.) Ők az egyetemi városomtól 400 km-re laknak.
A párom egyke, átlagos dolgozó szülőkkel (akik nem tudnak az én családi hátterem problémáiról). Amióta itt vagyunk pár hónapja, amennyire erőmtől telik mindent megcsinálok a ház körül, 30-40ezer forinttal beszállok a lakásba, rezsibe. Viszont látják azt a romló tendenciát, hogy egyre ritkábban járunk el szórakozni, kikapcsolódni, magyarán meghúztuk a nadrágszíjat. ( Ezért is jöttünk el az albérletből, hogy egy jó év alatt összekapjuk magunkat, és kitaláljuk, hogyan tovább. )
Ez a szülőknek nem tetszik, a barátnőmet terhelik azzal, hogy velem tönkreteszi az életét, mert nincs pénzünk, nem él, és olyan álságos szövegekkel jönnek, hogy "túl korai az összeköltözés", "túl komoly, megunjuk egymást" - amelyet még alá is írnék, ha már az elejétől így álltak volna hozzá. - Viszont ameddig jól kerestem, ezek a problémák nem jöttek elő, nem zavarta őket. Nincs kimondva, de tudom, hogy mennem kell innen. Idegennek érzem itt magam, kinéznek a házból, - talán jogosan is - és egyre inkább passzívak.
Lényegben a lényeg, a szüleimtől nem várhatok el támogatást soha, a vállalkozásom még fél évig nagyon gyengén fog működni, ezek után lesz lehetőségem valamilyen időszakos munkát keresni. - Normális munkát pedig diploma után, ami majdnem két év múlva lesz a kezemben.
Kollégiumba nem vettek fel, haza nem mehetek. Innen viszont tudom, hogy mennem kell, mert alapból nem akarok úgy itt lenni, hogy bántják a páromat és kinéznek a házból, illetve, hogy azt várják, hogy mikor szakítunk végre.
A megoldást, hogy hová fogok menni azt még nem tudom, majd megálmodom, nem is ez a kérdésem lényege. Azt tudom csak, hogy nagyon keserű és izzadságszagú 2-3 év vár rám, sok lemondással, hiszen segítséget senkitől sem kaphatok, diplomáznom, dolgoznom, és a vállalkozással kapcsolatos problémákra is megoldást kell találnom.
A barátnőm gyönyörű, okos, művelt, sorban állnak érte a férfiak, tudom, hogy nem sokáig maradna egyedül, és azt is tudom, hogyha szétmennénk, akkor a szülei nem bántanák már sem szavakkal, sem pedig a passzív-agresszív viselkedésükkel.
Emellett pedig nem kellene szenvednie az anyagiakkal, mert ha különválnánk a szülei támogatnák őt, és albérletet sem kellene fizetnie. Látom, hogy egyre jobban szenved az anyagi problémák miatt, illetve a szülei viselkedése miatt.
A párom szakításról hallani sem akar, ha meglépném, tudom, hogy megutálna. Viszont ahogy a leírtakból látjátok, nem kellene kilátástalan helyzetbe sodornom, és nem jönne a nyakára millió probléma.
Ti mit tennétek ilyen helyzetben? Ha tudnátok, hogy tökéletes a kapcsolat, viszont tőletek kívül álló problémák végett a párotoknak jobb lenne nélkületek (még ha ezt nem is ismeri el), akkor ti szakítanátok?
Ha kérhetem a válaszolókat ne az én szempontomból nézzék a kérdést, hanem a barátnőm szempontjából, hogy jobb lenne-e neki külön. Tudom, nem sikerült teljesen visszaadnom az egészet, mert ahhoz tízszer ilyen hosszan kellett volna írnom.
Köszönöm azoknak, akik időt és energiát szenteltek a kérdésemnek.
Én ilyen indokkal nem nyugodnék bele a szakításba. A párkapcsolat egy szövetség. Nem csak akkor kell a másik mellett lenni, amikor van pénz, és jó minden. Ez egy átmeneti időszak, ami lehet hogy pár évig is eltart de diploma után nyilván helyrerázódtok majd anyagilag. A szülőkkel nem kell foglalkozni, nem akarják hogy a lányuk nélkülözzön ez természetes, de ez nem így működik. Ha 10 éve lennétek mondjuk házasok 2 gyerekkel is kerülhettek ilyen helyzetbe, és akkor is a válás mellett döntenél? Ha szeretitek egymást találtok közösen megoldást, emiatt szakítani szerintem meggondolatlanság. Tényleg 10-25-50 év együtt élés után is bármi beüthet, de ez a lényeg hogy gazdagságban-szegénységben, betegségben, egészségben (tudom, hogy nem vagytok házasok, de véleményem szerint ez a párkapcsolatra is igaz, a házasság csak ennek a nyomatékosítása)
Remélem okosan fogsz dönteni :)
Huhh nem konnyu de en elbeszelgetnek vele. Nem azert mert nekem rossz lenne hanem mert ot bantanak :/ ha igy szeretnek valakit mint te (ahogy en sose fogok) akkor egy hosszas beszelgetes elobb vele aztan eggyut a szuleivel. Egyszer fent egyszer lent keresztanyamek milliomosok voltak most az anyagi helyzetuk megroggyant es lesullyedtek... De ok masok hazasok mar x eve.
En a baratnomre es a szuleire biznam a dontest. Baratnomre azert mert az o elete a szupeire meg azert mert az o hazuk es o lanyuk. Nem befolyasolnam felvaholnam a tenyeket a pozitivumokat negativumokat es kesz dontse el meg e eri a penz :)
Remelem valamit tudtam segiteni bar ketlem csak annyit hogy sok sikert mint az elethez mint a valalkozasodhoz! :)
Ne szakíts vele. Mire túltenné magát rajta, az sok sok idő. Addigra már esélyes, hogy rendbe tudnád hozni az életeteket. Maradjatok náluk, amíg tartható a dolog. 30-40k forintból szobát vidéken már lehet bérelni. Kicsi szobát persze, de 7-8m^2-en ketten már el lehet lenni fél évet. Sőt, az is egy értelmes taktika lehet, ha éreztetitek a szüleivel, hogy mennyivel több lemondással fog neki járni, ha kiutálnak téged maguktól, mert akkor veled együtt fog költözni és mivel még az albira is többet kell majd költeni, egy lepukkant helyen fogtok élni még több lemondással...
Ha veled akar maradni akkor ezt egy az egyben meg kell mondani a szüleinek. Tudják, hogy fontos vagy neki. Ők is fontosak, és nem fogja megszakítani velük a kapcsolatot,de nem fog téged kirakni, mert tudja, hogy rendbe fogod hozni a dolgokat, csak idő kérdése.
Egyébként egy csomót rágódnál azon, hogy jó ötlet volt-e, úgy meg se a tanulásra, se a vállalkozásra nem lehet koncentrálni. Neki se lesz könnyebb úgy.
Egyutterzek. Az en baratom anyja meg gyogyszer fuggo alkoholista. Utal engem ok nelkul. Probalja alaasni a kapcsolatunkat.
Nem Neked kene eltartani oket. Sem a bnodet. Menjen el dolgozni o is. Koltozz tarsberletbe, ahol masokkal berelsz egyutt. Talalkozhatsz a bnoddel, de ne tamogasd anyagilag.
N
Anyám se szakított a nevelőapámmal, hiába ismerte meg több milliós adóssággal... együtt megoldották, pedig még én is ott voltam pár évesen. Azóta pedig tökéletesen élünk. Nem dúskálunk a pénzben, de tudjuk fizetni a tanulásomat, tudunk venni rendesen ennivalót, tudunk állatokat tartani, és még kényelmi dolgokra is telik valamennyire. Ki hitte volna ezt akkor?
Szerintem így összetörni a szívét csak ezért nagyon nem lenne okos dolog. Ha most ezért szakítana velem az én barátom, amit te leírnál, egy végtelenül buta embernek gondolnám. Ahelyett, hogy a sarkára állna...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!