Zaklat az exem, mit tudnék tenni ebben a helyzetben?

4 évig ő volt számomra a Minden. Ez idő alatt ő ki-be járkált az életembe. Háromszor próbáltuk meg együtt, a problémák mindig kiütköztek pár hónap után.

29 évesen neki még az Anyukája és a Mamája az Isten. Ezt úgy kell érteni, hogy amikor Anyuci azt mondta, hogy nem szeretné, ha eljönne otthonról hétvégén, akkor ő otthon maradt hétvégén. Mivel hét közben sosem találkoztunk, ezek elég rosszul érintettek. (100 km volt köztünk).

Úgy álltunk neki a legutolsónak, hogy megbeszéltük: ő lesz az, aki átköltözik hozzánk. Egy év után lett volna lehetősége, hívták, hogy menjen próbamunkára, mire ő közölte,hogy bocsi, de mégse akar. Mert mi lesz, ha szakítunk? Mondtam, hogy szuper a hozzáállása, nagyon tetszik.

Rengeteg vitánk volt, leginkább abból fakadóan, hogy képtelen volt egy döntést az Anyja nélkül meghozni.

Amikor elegem lett, akkor megkértem, hogy most azonnal döntsön: kellek, vagy nem. Közölte, hogy nem, csak nem tudta, hogy mondja meg. Ez volt az a pont, amikor összeomlottam, mert úgy éreztem, hogy az elmúlt 4 év egy teljesen felesleges tortúra volt.

A lelki terror szép lassan a hétköznapok része lett, én meg nem vettem észre.

Nagyon megzuhantam, de mivel rájöttem, hogy milyen ember valójában, sikerült viszonylag hamar összeszedni magam. Megismertem valakit, akivel azonnal megtaláltuk a közös hangot, minden szuper, nagyon egy húron pendülünk :)

Ex ismét megkeresett, hogy kellek neki, hiányzok, stb. Mondtam neki, hogy lépjen túl rajtam, én is ezt tettem és boldog vagyok. Azóta viszont megállás nélkül keres. Már a szakításnál letiltottam minden létező helyen, ahol tudunk kommunikálni, de mégis megtalál.

Először egy új mailcímről keresett, ekkor e-mailt váltottam. A rejtett számos hívásokat rég nem veszem fel. Csütörtökön odáig merészkedett, hogy a munkahelyemre jött be, megkérdezte a portástól, ott vagyok-e. Szerencsére azt mondta, hogy nem adhat ki információt senkiről. Pénteken szintén megjelent, ekkor sajnos én is lent voltam. Egy csokor virággal jött, meg az ígéretekkel. A virágot el sem fogadtam és jó hangosan, hogy minden kollégám hallja, megkértem, hogy hagyjon békén, nem akarok tőle semmit.

Elkezdett ordibálni, hogy úgyis visszaszerez, mert minket az Égben és a Pokolban is egymásnak teremtettek (???). Nagyon kellemetlen volt elmagyarázni a vezetőségnek, hogy mi történt, szerencsére megértőek voltak.

Rendőr ismerősömmel beszéltem, ő azt mondta, hogy bejelenthetem, de tenni semmit nem tudnak.

Én mit tudnék tenni, hogy békén hagyjon? A szép szó nem számít, de nem vagyok hajlandó úgy élni, hogy minden sarkon attól rettegek, magával rángat.