Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
3 év után elmúlt a szerelem, ezért dobott mindent. Mi a tanulság számomra?
Sziasztok,
Most estem át életem legdurvább szakításán, és nagyon érdekelne a vélményetek, hátha tanulhatok valamit belőle, mert 1 hónap gondolkodás után sem értem. Ha valaki volt már ilyen helyzetben, szívesen veszem a tanácsát/gondolatait, mert bár már elfogadtam a tényt, hogy vége, nem tudom levonni a következményeket, és hogy mi az, amit legközelebb máskor csináljak.
A szituáció a következő: főiskola utolsó évében, 22 évesen elkezdtem találkozni egy lánnyal, akivel volt néhány közös óránk. Először csak az fogott meg benne, (nyilván a külseje mellett), hogy szinte folyamatosan mosolygott, nagyon kedves volt, és iszonyú intelligens. Nem untatnálak titeket a következő 3 évvel, összejöttünk, 1 év után (együtt diplomáztunk) összeköltöztünk, és azóta is együtt laktunk.
Már a kapcsolat elején lefektettük, hogy nagyon oda fogunk figyelni az őszinteségre, és ez működött is. Mindkettőnknek volt már korábban hosszú kapcsolata, mindketten csalódtunk is, így tényleg odafigyeltünk egymásra mindent téren.
Teljesen beleszerettem, szinte minden szempontból tökéletes volt minden. A rózsazsín köd idővel nyilván megváltozott, de minden működött. A családjaink is elfogadták egymást, az együttlakás tökéletesen ment, közös programok amikor csak tehettük, mindketten elkezdtünk dolgozni, és a két év alatt mindketten elkezdtük építeni a karrierünket is. (multinál dolgozunk mindketten). Úgy éreztem, hogy motiváljuk egymást minden téren, egyre többet sportoltunk, a kommunikáció is mindig rendben volt, odafigyeltünk egymásra, nyaralások, közös programok stb. Rengeteg dolgot kaptam tőle, és én is mindig megadtam neki mindent, meghallgattam, a legmélyebb lelki dolgainkról is tudtunk beszélgetni. Soha nem korlátoztuk egymást semmiben, neki is volt baráti társasága, nekem is, kölcsönösen eljártunk egymás ismerőseihez is. A szex is iszonyat jó volt, minden klappolt. Részemről (és az ő részéről is, állítólag) tényleg álomszerű volt az egész, bár 3 év alatt a szerelem nyilván megváltozik, de a humora, gondolkodásmódja, a teljes személyisége miatt folyamatosan éreztem, hogy szeretem, és hogy valószínűleg nekem ő lesz az, akivel le szeretném élni az életem. Ennek ellenére soha nem siettettem semmit, (bár már fogalmazódott bennem a gondolat, hogy egy éven belül lánykérés). Ő sem célozgatott erre, korai lett volna még, de nekem mindig voltak hosszútávó terveim.
És akkor most jöjjön a szomorú rész: 4 héttel ezelőtt, 3 év idill után, minden előzmény vagy jelzés nélkül az egyik hétvégén teljesen sápadtan elmondta, hogy pár hónapja már nem boldog, elmúlt a szerelem, és nem akarja így folytatni. Próbálta magában megoldani, de nem ment. (MIÉRT NEM SZÓLT NEKEM, HOGY VALAMI NEM OKÉ?)
Senkinek nem kívánom azt az érzést és az azt követő napokat: órákon át győzködtem, hogy legalább mondjon valamit, hogy miert? A válasz mindig ugyanaz volt: velem semmi baj, nem csináltam semmit rosszul, nem csalt meg, nincs más rajtam kívül, egyszerűen így érzi, hogy ez a helyes, és nincs értelme próbálkozni, mert az már nem lenne őszinte. Ő még szeretne lángoló szerelmet 25 évesen, és ezt velem nem tudja visszahozni, de az első két és fél év „igaz” volt, és nagyon boldog volt velem. Mindketten iszonyatos állapotba kerültünk, se ő, se én nem tudtunk enni napokig. Mivel együtt laktunk, még szörnyűbb volt, először azt hittem, végig bírom úgy csinálni, hogy marad ott, de 2 nap után megkértem, hogy ne aludjon otthon. (nyilván nem dobtam ki, tudott barátnőhöz menni).
4 hét telt el azóta, én mindent megtettem, hogy legalább valami kézzelfogható választ kapjak, és tanuljak a dologból, de ennél többet egyszerűen nem tud mondani. Már nem szerelmes belém, és (szerinte) ezt nem tudjuk megoldani. A legtöbb, amit ki tudtam szedni belőle, hogy lehet, hogy nem kapta meg azt a törődést, amire vágyott, és egy kicsit több időt kellett volna együtt töltenünk.
Nincs kiabálás, veszekedés, csak a hihetetlen fájdalom, amivel nem tudok mit kezdeni. 1 hete elköltözött egy külön albérletbe, néha elgyengülök és bezélünk telefonon, de hajthatatlan. Legutóbb megkértem hogy tiltson le, ne bezséljünk, mert nem bírok így elszakadni. Egyébként más biztos hogy nincs a dologban, nem csalt meg, nem tudja ő sem, hogy mit akar. Amikro utoljára beszéltünk telefonon, elsírta magát....majdnem emgszakadt a szívem, de egyszerűen nem értem, ha ennyire rossz neki is, miért utasítja el teljesen az esélyét a folytatásnak.
Igazából amire választ várok, tényleg létezik ilyen? Egyszerűen elmúlik a szerelem, és nem lehet visszahozni? Minden előjel nélkül? Ezt nem együtt kellett volna legalább megpróbálni megoldani? Én gondolkozok rosszul, túl racionális vagyok, és tényleg nem lehet a megszokást visszaalakítani szerelemmé?
Itt állok egyedül, próbálom eltüntetni a lakásból a közös 3 év nyomait, és nem tudom, mi az, amit legközelebb máskor csináljak, ha egyáltalán találok még valaha egy ilyen lányt. Mert persze, lesz más, nem ettől félek – de ilyen, aki minden szinten 110% volt, ezt jelenleg még nem tudom elhinni.
Ha valaki ment már át ilyenen, hogy valószínűleg élete szerelme hagyta el, válaszok nélkül, nagyon megköszönném, ha leírná a tapasztalatait! Túl éretlen volt? Mit tanuljak meg én ebből az egészből, ha szerinte semmit nem rontottam el? Túl fiatalon jöttünk össze? Lányok, tényleg úgy gondoljátok, hogy ha "belekényelmesedtek" egy kapcsolatba, és már nem olyan lángonló a szerelem, akkor nem érdemes megpróbálni ezt helyrehozni (Ha egyébként semmi probléma nincs, mindenk működik)? Az fáj a legjobban egyébként, hogy mintha teljesen félreismertem volna - tök csodálatos embernek tartottam, erre előáll egy ilyennel, és hogy ez egy érzés benne, nem tud változtatni...meg hogy nem lenne őzsinte ha megpróbálnánk.. Igazából nincs okom gyűlölni őt, mert iszonyat sok dolgot taníított nekem- csak szeretném megérteni, hogy mi játszódhat le ilyenkore egy 25 éves lányban/nőben?:(
Tökre örülnék, ha hasonlót már megtapasztalt emberek leírnák a évleményüket, és hogy most mit gondolnak erről, utólag rájöttek.-e, hogy mi lehetett a gond?
köszi a válaszokat!
válasza:Előbb utóbb valóban minden kapcsolatban eljön ez a pont, de neki is lesz előbb utóbb valaki, akinél ennek ellenére is biztosan tudni fogja hogy a másik mellett a helye. ez a különbség. ha a barátnődben ez nincs meg, akkor nem ő volt az igazi. el kell fogadni, hogy a dolgoknak nem elég elméletben jól működniük, hanem kell valami olyan plussz is, amit irányítani nem, max érezni lehet.
25 évesen én elhiszem és megértem, hogy még akarja a lángoló nagy szerelmet. 35 évesen lehet már nem lesz ezzel így :) neked ez elég volt, neki nem.
Ha az naivitás, hogy szeretném megérteni egy olyan ember gondolkodását, akiért mindent feláldoztam volna, akkor az vagyok.
Én sem akarok olyannal lenni, aki már nem szerelmes belém - de szereteném elkerülni, hogy mégegyszer ugyanilyen hibába belefussak, hoyg azt hiszem minden ok, közben pedig nem.
Egyébként mostmár nem lehet megváltoztatni a dolgokat, (nem értem, miért próbálod erre kihegyezni a válaszaidat, én már elengedtem ezt a dolgot) mert nem tudnék bízni benne - mikor teszi ezt meg újra?
De rohadtul tartom azt, hogy ha időben kommunikálja az ember azt, hogy valami nem oké, azt meg lehet együtt oldani. Én én fogok is egy ilyen lányt találni - te pedig szakíts x évente, mert elmúlt a szerelem :D szerintem nem én vagyok az éretlen, hanem te, és valami eléggé bánthat téged, ha itt próbálod alázni azokat, akik segítséget próbálnak kérni.
Legyen szép napod!
válasza:Kérdező, van amikor valahogy maradéktalanul elmúlik a szerelem, és az ember kiábránul a másikból. Ez nem törvényszerű, jó esetben jó irányba alakul át a szerelem, de valószínűleg sajna a barátnődben nem ez játszódott le.
Nekem is ért így véget egy szintén 3 éves kapcsolatom...úgy éreztem, nincs értelme folytatni, már nem mozgatott meg semmit bennem az exem. Persze aggódtam, hogy ez mindig így lesz..?
8 éve vagyok házas, de valahogy nem jött el az az érzés, érzelmi sivárság, hogy már langyos víz és elvagyunk, mint korábban...
Nem értem én az egészet, hogyan működik :D
De fel a fejjel, az idő természetesen segíteni fog..ez így alakult.
válasza:"Ha az naivitás, hogy szeretném megérteni egy olyan ember gondolkodását, akiért mindent feláldoztam volna, akkor az vagyok."
A naivitás az az, hogy nem érted meg, hogy nem minden ember egyforma.
Ráadásul te véletlenül sem szeretnéd megérteni az ő gondolkodását - legalább 10 válaszadó szolgált személyes példával is, és azt sem értetted meg.
Te csupán a te személyes véleményedet akarod ráerőltetni, és emiatt állsz értetlenül a helyzet előtt.
Ha meg akarnád érteni, akkor alapvetően el kellene fogadnod, hogy ő más mint te, de erre képtelen vagy.
"Én sem akarok olyannal lenni, aki már nem szerelmes belém - de szereteném elkerülni, hogy mégegyszer ugyanilyen hibába belefussak, hoyg azt hiszem minden ok, közben pedig nem."
Nem lehet, mert az élet nem így működik. Ez megint naivitás.
Az élet szépsége, hogy kiszámíthatatlan, és nem mindig egy ok-okozati, matematikai, kiszámítható függvény. Emberek vagyunk, érzéseink, tapasztalataink,benyomásaink vannak, a körülmények változnak,változunk mi is. Ne görcsölj rá ennyire.
"De rohadtul tartom azt, hogy ha időben kommunikálja az ember azt, hogy valami nem oké, azt meg lehet együtt oldani."
De ez nem igaz. Azt, hogy NEM SZERET, nem lehet megoldani. Megoldani egy problémát lehet, aminek oka van. Pl. pénzügyi gondok, gyerekvállalás, lakhatás, nézeteltérés a szülőkkel kapcs. stb.
Az, hogy a másik nem szerelmes beléd egy megoldhatatlan probléma.
"Én én fogok is egy ilyen lányt találni - te pedig szakíts x évente, mert elmúlt a szerelem :D"
Szerintem írtam, hogy férjnél vagyok, és én is átmentem már azon, amin a barátnőd. Egyszercsak eljön az életedben az, akinél tudod, hogy nem múlik el :)
"szerintem nem én vagyok az éretlen, hanem te, és valami eléggé bánthat téged, ha itt próbálod alázni azokat, akik segítséget próbálnak kérni."
Én segítséget nyújtottam, és megértéssel próbáltam szolgálni. Több oldalról leírtam, miért hibás a gondolkodásod, és miért kellene őt elengedned. Te ugyanazt mantrázod az elejétől kezdve, figyelmen kívül hagyva, hogy az emberi lények nem egy sémára készülnek. Épphogy neked van gondod, hiszen te kértél itt segítséget, ne vetítsd ki másra.
Megértem, ha nem fogadod el a segítségemet, válaszaimat, de ne vádolj hamis dolgokkal, amik a saját sértettségedből, önérzetedből fakadnak.
válasza:Hajj, ez nagyon nehéz.
Sajnálom, hogy így alakult kérdező. Nem tudom mit tanácsoljak, vagy mondjak erre.
A saját helyzetemről beszélhetek egy kicsit. Nekem is volt egy álomszép és egyben viharos kapcsolatom. Nagyon szerettem, kölcsönös volt, de az illető elég éretlennek tűnt. Én egyszerre láttam a jó és a rossz tulajdonságait is. Mégis kellett nekem. Sokszor szakított velem, végül véglegesen. Azóta is érzek iránta dolgokat, nem igazán tudtam túltenni magam rajta.
Az ok amiért ez történt szerintem az, hogy nem tudott igazán értékelni. A szerelem érzésének nem feltétlenül kell elmúlnia, viszont valamennyire természetes is, ha 2-3 év után alábbhagy ez a dolog. Érdekes, hogy mindig a nők akarnak ebből kilépni. Pedig 2-3 év együttlét valakivel azért mégis olyan, amit én nem dobtam volna csak úgy ki. Lehetséges, hogy a rosszindulatú barátnők, esetleg más tanácsadók váltották ki ezt belőle. A nőknek tipikusan ezt szokták tanácsolni, hogy szakítsanak és kezdjenek újba. És a barátnők nagyon rosszindulatúak tudnak lenni ilyenkor.
25 évesen szerelmet érezni... De hát ott voltál neki te. Érzett irántad szerelmet, majd elmúlt és most újra akar. Ez olyan hogy is mondjam... Nehéz jól megfogalmazni. Olyasmi, mint amikor valaki nem látja a fától az erdőt, meg amikor valami alapvető emberi törvényszerűséget akar meghazudtolni.
Amennyiben igazat mondott a volt barátnőd, nem hinném, hogy túl sok jó vár rá. Lehet most megkönnyebbülve érzi magát meg ilyenek, de nem múlnak el ezek a dolgok nyomtalanul és rá fog jönni, hogy nem tud annyira könnyen boldogulni. Ha lesz következő szerelem, sem lesz már olyan neki, mint amilyenről azt hitte, hogy lehet. Legalábbis én ezeket gondolom. Otthagyni a biztosat és hűségeset az izgalomért meg újért nem vall túl szilárd jellemre.
Legalábbis én ezeket gondolom, de lehet nincs igazam.
Szerintem veled is az lehet, mint velem. Kavarognak benned az érzések, folyton rá gondolsz. Én sem értem ezt. Szerintem amit a mai nők tesznek, az valami őrület. Maguk alól vágják ki a fát, azaz a normális kapcsolatokat. Annyira nagy hatással van rájuk a média, a divat, a reklámok és a barátnők, hogy nem látják már a valódi értékeket. Azt mondják, van értékrendjük, de a tetteik igazolják, hogy annyira még sincs. Mégis csak a külsőségek győznek a belső értékek felett, legalábbis az ő fejükben.
Nem hinném, hogy annyira tehettél volna bármit is ebben a helyzetben. Nekem azt mondták amikor elhagytak, hogy "Ha menni akar, hadd menjen". És én hagytam. Utólag belátom, hogy nem is nagyon tehettem mást. Egyrészt megtudtam magamon, hogy tényleg nagyon szeretem, megismertem kicsit jobban magam. Részben elegem volt a viharos kapcsolatunkból, hiába éreztem mellette olyan hűdenagy szerelmet, éreztem azt is, hogy elegem van a húzásaiból és az állandó bizonytalanságból mellette. Ugyanakkor nem tudom még mit hoz számomra a jövő. Én azt érzem magamon, hogy amióta elhagyott, tudtam egy kicsit fejlődni. Jobban is, mint mellette. Persze sok frusztrációt is éreztem, de összességében nekem jót tett. Csak ugyanakkor borzalmas érzés.
Remélem számodra jól végződik ez a dolog :)
válasza:Előző vok, a 25-ös.
Pontosítanék: "Az ok amiért ez történt szerintem az, hogy nem tudott igazán értékelni." <- Itt arra céloztam, hogy téged és a kapcsolatotokat nem tudott igazán értékelni.
Meg azt hozzátenném, hogy sokan hajszolják a szerelmet és keresik a nagy őt. Nincs is azzal szerintem baj, hogy valaki magasra teszi a lécet és vannak elvárásai. Na de én sokszor azt látom, hogy megbízható, hűséges embereket is elhagynak, mert a nőnek kell az izgalom és a szerelem meg, hogy meg legyenek hódítva. Van, hogy gyerekek mellett is. Szerintem ezt a fajta viselkedést már nem a józan ész és nem a helyes értékrend vezérli.
Ezt már az idióta disney mesék, az ostoba pcsás gondolkodásmód az ami hajtja. Elhiszik magukról, hogy lehetnek kislányok 30 évesen is, úgy hogy orrba-szájba járnak akivel csak tudnak. Eljátszák az ártatlan kislányt, közben úgy öltözködnek, mint valami útszéli. Kell nekik a herceg fehér lovon, de elvárják, hogy az csak úgy jelenjen meg a semmiből. Mialatt meg a hercegre várnak, lefekszenek azzal aki nekik bejön, utána ártatlanul pislognak.
Szerintem ezeket a dolgokat nem lehet megtenni következmények nélkül. Igenis hatása van annak, amit valaki a fiatalsága elején tesz. Azt akarják elhitetni az emberrel, hogy nincsenek következmények, érezzük jól magunkat, stb... de ez nem így van.
Én sok boldogtalan embert látok 40-50-60 évesen is. Társkeresőkön rengeteg idős nőt, már-már nénikét lehet látni. Nem ismerem a hátterüket, hogy miért regisztráltak, nem beszélgettem velük. De látszik, hogy sokan ugyanúgy próbálják eladni magukat. Keresik a boldogságot meg a szerelmet vagy a nemtommit...
Tudom, hogy nem leszek az eddigi hozzászólásaimmal népszerű. Sajnos én is azt látom, hogy a nők baromi éretlenek. Szidják a pasikat, hogy gyerekesen viselkednek. De az igazság az, hogy a nők nem gondolkodnak túl összetetten 12 éves koruk után. Ott valami megszakadt, amikor rájöttek, hogy "a külsőségek mennyire fontosak". Onnantól már csak divat meg sminkelés van, ez köti le a mindennapjaikat. És a társadalom számára a nővé válás nem is olyan elkülönült. Egy férfit megvetnek azért, ha gyerekes, egy nő még 30-40-50 évesen is (rengeteg pénisszel való kapcsolat után) úgy ugrál, mint egy óvodás kislány és keresi az igaz szerelmet. Szóval én a nők és a társadalom felszínességében látom ezeknek a sikertelen kapcsolatoknak az okát. Persze ezt a "kultúrát" nem lenne kötelező elfogadni, de mégis ezt követik az emberek.
válasza: válasza:Valamiért egyet értek a 25-26-os válaszolóval, egyébként lány vagyok.
Szerintem itt van a lényeg, amit az egyik válaszoló írt:
"lesz előbb utóbb valaki, akinél ennek ellenére is( a lángoló szerelem elmúlása ellenére) biztosan tudni fogja hogy a másik mellett a helye. ez a különbség. ha a barátnődben ez nincs meg, akkor nem ő volt az igazi. "
25 éves vagyok, 4 és fél éve vagyok a barátommal(vőlegényemmel). Nincs rózsaszín köd, bevallom, meg lángolás, viszont időnként elő lehet hozni. Valamint megvan azért a mély kötődés felé és hogy nem akarom elengedni a kapcsolatunkat, mert vele akarok lenni, vele el tudom képzelni az életemet és így is sok jót nyújt számomra. És ezek is fontosak.
A Blue Valentine film pont erről szól, dráma és szomorú, ha gondolod nézd meg, a srác nagyon küzdött érte, hogy megmentse a kapcsolatot, ugyanez a szitu.
És persze lesz majd idővel másik lány, akiben tényleg meg lesz minden, ahogy írták mások.
Az agyunk meg ráadásul úgy van beállítva, hogy szakításkor még jobban ráfügsz a másikra meg azt látod, hogy ő mennyire tökéletes volt neked, de ez is csak illúzió és el fog múlni ez a folyamat is.
25L
Mindenkinek nagyon köszönöm az eddigi válaszokat! Nagyon jól esik, hogy mások is gondolkoznak úgy, mint én.
Szerintem is nagyon fura nagyon sok nő világképe...
Utolsó válaszoló: épp ez az, amit írsz. Átalakult valami mássá. Úgy gondolom, ez nálunk is meg volt. Te képes vagy ezt elfogadni, és boldognak lenni. Az én volt barátnőm valamiért nem volt - szerintem nem helyes az értékrend, amiben hisz, de változtatni nem tudok a dolgon. De az, hogy teljesen rosszul volt, enni nem tudott egy hétig, és szenvedett ő is attól amit tett, sztem nem normális. Nagyon sajnálom, hogy így félreismertem.
Ami rohadt rossz, hogy amikor erre rá fog jönni pár év múlva, már tökmindegy lesz az egész, mert akármennyire szeretem és tökéletes volt, ezt tutira nem fogom tudni elfelejteni.
Egyébként (mint utólag kiderült), magában játszotta le ezt az egészet, beszéltem a legjobb barátnőivel, testvérével is, akik közül senki nem számított erre, nem mondta nekik és nem is értették.
Munkatársával (nő), mondta, h beszélt erről - aki x éve boldog házasságban él - és ő egyértelműen azt mondta, hagyjon ott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!