Nehézségek a tovabblepesben?

Szia! Velem pont ugyanez volt most. Szakítottam a barátommal 2 hete,mert elég csúnyán viselkedett, megromlott a kapcsolatunk. Én nagyon erős voltam, nem írtam neki, pedig az elején még sokszor kételyeim voltak, hogy hogy fogom kibírni, hiszen másfél évig együtt voltunk, ő volt a támaszom, a mindenem, a társam.

Az első hét könnyebb volt, mert a munkában kapott feladatok lekötöttek, a maradék időt pedig edzőteremmel töltöttem ki. Utána pár napig túl sok időm volt gondolkodni, majdnem elgyengültem, hogy hogyan fogom kibírni nélküle, hisz nincs senkim, és amúgy klinikai depresszióra is hajlamos vagyok, féltem, hogy ezt nem élem túl, de megpróbáltam erős maradni, amellett hogy több napot végigsírtam.

2 napja azonban találkoztam egy fiúval, aki régebb óta tetszett: randiztunk, lefeküdtünk egymással, és ma arra ébredtem, hogy már csak rajta jár az eszem, és boldog vagyok...2 éve először... akkor is ha ő esetleg mégsem akar majd komolyabb kapcsolatot kialakítani velem :)

De a lényeg szerintem mindenképpen az, hogy ne legyen sok az üresjárat, amikor is tudnál rajta agyalni.

Sok erőt kívánok neked hozzá! :) L/25

Nekem apukám segített. Főzött velem, játszottunk playstationnel és sorozatokat nézett velem, söröztünk. Ekkor jöttem rá két dologra: nem minden pasi szemét és egyedül is lehet boldognak lenni.

Keress valakit, akivel túl tudsz lépni a dolgon, nem kell összejönni senkivel, lehet ez egy legjobb barátnő, bárki.

Remélem, hogy sikerül lezarni!

A szüleidet pedig állítsd le, és mondd el nekik, hogy neked ez milyen érzés.

Szia!:)

Hasonló helyzetben voltam én is.

Mi a barátommal fél éve mentünk szét másfél év után.

A szakitás után még ment a huzavona,de részéről már csak a szexről,kihasználásról szólt,amit én meg persze hagytam,mert reménytelenül szerelmes voltam belé.

Ö szakított,igaz ő nem jött egyből össze más lánnyal,de mindazt csinálta amiért szakitott velem pl:túl sokat mentem ide-oda a barátaimmal.igen,ezért szakított(bár mára tudom,hogy azért mert nem szeretet)

Iszonyú kemény volt az elmúlt fél év,mikor mondták az elején ,hogy ez nem pár hét,pár hónap feldolgozni,én csak nevettem ,hogy ez velem nem történhet meg,nem pazarolhatok el ennyi időt.Mégis megtörtént,a fél év alatt többször is azt hittem ,hogy belepusztulok,közben reménytelenül kapáloztam segítségért,volt hogy én is írtam ki ugyan ilyen kérdést,találkoztam a barátaimmal,találkoztam más fiukkal,elkezdtem sportolni,vezetni,dolgoztam,tanultam,szóval próbáltam rendesen működni,de NEM ment.nem segített semmi,nem tudtam semmit se normálisan csinálni ,odafigyelni,és közben láttam ,hogy ő milyen boldog és mindig dicsekedett is.én meg szenvedtem,idegösszeroppanást kaptam és depressziós lettem.de idővel eljött egy fordulópont, másképp láttam sok mindent,őt,magamat,a kapcsolatunkat és a világot.

De ez mind mind egy folyamat része volt.

Annyira igaz ,hogy egy kapcsolatot is meg kell gyászolni,végig kell menni ezen folyamaton és igen,ha jó ha nem jó szenvedni kell,fájnia kell ,mert csak igy lehet igazán lezárni.

Teljesen természetes a rossz érzés ,minnél inkább felemelt a szerelem annál jobban esel földre.

Ha fáj azt jelenti ,hogy szerettél,tudsz szeretni és ez hatalmasan jó dolog,még ha most nem is igy érzed.

Én fél év után azt mondom ,hogy hálás vagyok ezért,nagyon sokat tanultam belőle és igen ilyen az élet ,ez mindenkivel megesik van akivel jobban van akivel kevésbé.

Egy kicsikét bele lehet halni,de csak hogy egy új,talán még jobb ember is legyél.De egészen meghalni nincs értelme,mert ez az egész elmúlik idővel és jelentéktelenné válik.

Hatalmas közhely,de igaz ,hogy az idő segít

Te még nagyon az elején tartasz erre készitsd fel magad lelkileg.Legyél a barátaiddal ,önmagaddal el és bármikor bármilyen rossz is higyj ,hogy egyszer mindez elmúlik!kitartást!!!!

Látod már megérte a szakításom,ha ezzel tudtam segiteni neked.:D

Egyébként az hogy fáj,rossz az nem szégyelni való ,nagyon is emberi.Az a baj ,hogy a fiúk ezt nem így fogják fel és sajnos probálják túl kompenzálni,pont úgy mint a te vagy az én volt barátom.

Nem hiszem ,hogy nekik annyira jó és ennyire túl tették volna magukat rajtunk,egyszerüen túl nagy bennük a büszkeség.Bennem meg túl nagy volt az alázat,ezt azért nem javaslom és azt se hogy nagyon nyíltan mutasd neki ,hogy mennyire hiányzik neked.

Én megbántam ,hogy ezt tettem.

Ha igazi lenne nem hagyott volna el,ha igazi lenne nem kéne futnom utána és nem csak a hibáimat látta volna.

És a legközelebbi példa én vagyok rá,bármennyire bukó volt és nem tett semmit se értem,én szerettem.

Fel a fejjel!