Miért nézik le azokat, akik nem adják fel a nehézségek miatt?

Én egyeltalán nem nézem le azokat mint írtad:Akik nem adják fel. Sőt.. becsületre, irigylésre méltó a kitartás és akármi többi,amiért nem adják fel!!(:

De..amit utána írtál annak nem sok köze van ehhez..

Ha neked kell egy fiú, szerezd meg. Ne foglalkozz mással. Amiért kinevethetnek az nem az hogy nem adod fel, hanem így látatlanul is az a gyanúm hogy te kaparsz a fiú után.. ami neked ciki lehet. Bár nem minden esetben. De egyébként az én véleményem szerint néha nagyon is gáz ha a lány kapar a fiú után foggal-körömmel. a csávó meg átnéz rajta.. tehát szerintem azt ne tedd. majd találsz olyat aki érted fog kapaszkodni. csak várd ki!

Nem nézem le őket, a szó szoros értelmében, inkább csak nem tudom felfogni, hogy tehet valaki ilyet.

Lányként: Foggal-körömmel a fájdalomhoz ragaszkodni mondván, hogy "rossz ugyan, bánt ugyan, de legalább az enyém" hatalmas ostobaság, amivel az ember tönkre teszi az életét. Rengeteg nő ragadt bántalmazó kapcsolatban, ahonnan szíves örömest kilépnének, ha lenne rá lehetőségük (de sokszor nincs, ennek okai meg már milliószor fel lettek sorolva.) Épp ezért nem értem miért marad az, aki előtt szabad az út. Amúgy meg kizártnak tartom, hogy valaki attól érezné nőnek magát, hogy bántják, kihasználják, nem szeretik.

Pasiként: Nyilván ne a haver, a szomszéd vagy a postás döntse el, hogy kihez ki való. Ha mindketten látják esélyét a kapcsolatnak, akkor nem kell foglalkozni a többiekkel. HA mindketten!!! Mert esély csak ekkor van, enélkül az illető csak zárt kapukat dönget. És még senkinek sem lett kapcsolata úgy, hogy olyan szekér után futott, ami nem akarta fölvenni.

Összegezve: ilyen körülmények között a boldog párkapcsolatot (amit ne keverjünk a hosszú kapcsolattal, mert a kettő nem feltétlenül jár együtt) várni olyan, mintha egy döglött madarat rugdosnál, hogy repüljön. Nem, nem nézem le őket. Csak sajnálom, hogy nem veszik észre, hogy marhaságot csinálnak.

Szerintem ez a szeretet mértékétől függ. Ha szeretsz valakit sokkal több mindent tolerálsz a másikkal szemben, mint egy másik embertől. Ezért van az, hogy egy kívül álló ember szemében ez a mérték már túlhaladja az elviselhetőség mértékét. Müller Péternek vannak jó idézetei erre a helyzetre, meg úgy általánosságban a szeretetre, hogy ha valakit szeretünk többet látunk meg a másikban, olyat is amit egy kívülálló embernek nem tűnik fel. Ilyen helyzetben azt gondolom nem kell foglalkozni vele, hogy ki mit gondol, csak az érzésre koncentrálni, illetve azt mérlegelni, hogy a gondok mértéke egyenlő arányban van-e a kapott jóval. Ha igen, semmi probléma, ha nem akkor változtatni kell.

Más dolog a megszólás dolog jobban beszél az adott személyről (aki megszólja a másikat), mint arról akit megszólnak. Mert "Görbe tükröt mutatok, amiben saját magad látod." Én ezt gondolom. :)