Miért nem maradnak, lesznek barátok az exek?

Ez olyan, mint minden kapcsolat-két emberen múlik. A két exemből az egyikkel a mai napig tartjuk a haveri kapcsolatot, küldött képet a kislányáról is, nem közvetlenül a szakítás után kezdtük újra beszélgetni, de kb. fél év minimum eltelt.

A másik exemmel azóta sem találkoztam, beszéltem, nem akartam megbántani, vagy hiú reményeket kelteni, ott én szakítottam, és ő még tovább szerette volna építeni a kapcsolatunk. Nos, ahogy közösségi oldalon láttam, neki is alakult azóta egy másik párkapcsolat, de nem kerestem, és ő sem keresett azóta sem.

Lehet, hogy exed is úgy van vele, hogy azt hiszi, te még többet akarnál tőle, és ezért is túlságosan távolságtartó. Idő, idő és idő kell ahhoz, hogy ezeken az érzéseken, emlékeken túljusson valaki, és pláne haverilag/barátilag tudjon a másikhoz viszonyulni. Exednek valamiért ez nem megy, vagy nem hiszi el rólad még, hogy neked megy.

Egyébként miért is fontos az, hogy barátkozzatok? Írod, hogy személyére, mint barát van szükséged. Nincsenek más barátaid, akikre támaszkodhatsz/velük lóghatsz ebben az időszakban? A barátok is olyanok, hogy egyes időszakokban eltűnhetnek, aztán újra ott folytatja velük az ember, ahogy abbahagyta, az élet ilyen. (Pl. elköltözés másik városba, emiatt ritkább kapcsolattartás, gyerekszülés, továbbképzés, munkahelyi leterheltség, betegség---amikor ott vagy barátnak a háttérben, csak nem feltétlenül tudtok annyi időt eltölteni együtt, mint régebben)

Kevesebb macera, igazából. Ha egy volt pár újra barátkozik, eleinte mindig van feszültség, és szinte minden esetben lesz 1-2 veszekedés, és csak utána rendeződnek az érzelmek, és lesz jépes mindkét fél valóban barátként viszonyulni a másikhoz. A másik ok, hogy a leendő kapcsolatban is bonyodalmat okozhat. Féltékenykedés, veszekedések... Erre nem kíváncsi senki, és sok ember valóban képtelen feldolgozni, hogy párja jó viszonyban marad exével.

Ennek ellenére, én a te pártodon állok. Sok exemmel barátok maradtunk, találkozgatunk. Szerencsére párom nem bánja, nem féltékenykedik, de nem is akar tudni a dologról. Bízik bennem, de nem esne jól neki megismerni őket, vagy pontosan tudni, mikor találkozom velük, mit csinálunk. Nem nagyon értem ilyen téren őt sem, mert barátokként beszélünk, nincs semmi nosztalgiázás szóban sem.

Ellenben olyan exem is van, aki nem képes erre. Ezt neked is el kell fogadnod. Nem erőltetheted rá magad, és nem fogod tudni megváltoztatni a hozzáállását. Tudom, hogy rossz, meg gyerekes az egész, de te itt nem tudsz mit tenni. Hagyd békén, éld az életed, ő meg éli a sajátját.

Az ovis nagyonjó barátaimmal sem tartom már a kapcsolatot, mert az már elmúlt, vége, más emberek lettünk. Az exeimre nem vagyok kíváncsi, nem azért, mert haragudnék bármelyikükre is, csak nem, ők a múlt, lezártam már azt a részét az életemnek, nem akarom őket ismét belevonni. Szakítás után néha még igen, akartam, meg a "maradjunk barátok" szöveg is megvolt a legtöbbjénél, de valahogy ahogy érzelmileg én is lezártam a kapcsolatot, úgy a baráti része a dolognak is megszűnt. Nekem ez ennyit jelentett, mert igaz ugyan, hogy attól még, mert párként nem működtünk, barátok lehetnénk, de szerintem az ilyen a legritkább esetekben működik, azoknál akik tényleg nagyon egymásnak lettek teremtve- mint barátok, természetesen.

Meg általában szakításkor az egyik fél még sértve, megbántva érzi magát, a másik meg mielőbb szeretne tőle szabadulni. Egyik sem túl jó alap a barátságra. Az idővel ez persze változhat, de pl a szakító fél mindig gondolhatja (vagy az új partnere, én legalábbis ezt gondolom mindig, amikor a páromra ráír az exe "csak úgy"- még sosem tévedtem, egyébként) hogy újra bepróbálkozik nála az, akit egyszer eldobott. Lehetnek neked ártatlan szándékaid, de azt ő nem tudhatja. Ő lezárva szeretné tartani a múltat, és akarod vagy sem, te ennek a dobozba szánt múltnak a része vagy.

Egyébként én is úgy vagyok vele, ha van más barát is, a fenének se kell az ex figyelme.

Nem mindenki akar barátkozni az exével, ez van. Egyrészt, mert férfi és nő közt aligha van barátság, másrészt nem mindenkinek olyan természetes, hogy az exével lógjon. Ez a jelenlegi kapcsolatába nagyon bezavarhat, már pedig neki most az az elsődleges.

Előzőnek igaza van, nincsenek más barátaid, hogy a volt pasid társaságára vágysz??

Mindenki más. Én nem barátkozom velük, mert mindig bele akartak szólni az életembe, okkal mentünk szét, mert nem tudunk megmaradni egymás mellett, ez az ok a barátság megszakítására is ok nálam (hazudozás, veszekedések). Eleinte még ment, bár akkor is volt önmarcangolás valamelyik oldalról és nyűglődés, ezért hagytam az egészet, de akkor szakítottam meg a kapcsolatot végleg, amikor ismerkedtem és beleszóltak, nem kedves módon illetve kavarták a biliben a cuccost, hirtelen hívatlanul megjelentek stb!

Nem tudnám megosztani ezek után velük a mindennapos történéseket sem, hisz azért szakítottunk hogy ezt lezárjuk, nincs egymásra szükségünk, se így, se úgy.

egy kapcsolattal többnyire kockáztatod azt is, h elveszítheted barátként is sajnos. úgy érzékeltem, h utána el van vágva az a két ember, nagyon ritka, mikor nincs vmi harag, vagy más rossz érzelem legalább az egyik félben, de ha nincs, akkor is az van, h ki keresse a másikat, és a végén egyik se, megszűnik, pá, ez lesz.

Bennem is volt ilyen mint benned, bár nem ennyire erősen úgy látom, de letettem róla, megtanultam, h ez nagyon ritkán működhet utána. Egyébként logikus lenne a levezetésed, h barátokként kezdtétek, szerelem lett, miért nem lehet visszafelé is ez a sorrend, de a gyakorlat meg az elmélet más, itt lehet a legjobban megtanulni ezt.