Jól gondolom, hogy ebben a helyzetben a teljes kapcsolat megszakítás a célszerű, vagy csak én gondolom azt túl, hogy teljesen ez nála sincs a helyén?

Normális véleményeket szeretnék kérni. Régebbi szakítás kapcsán. (kicsit hosszú lesz, de nagyon érdekelne ki mit gondol)

32 éves lány vagyok, a volt párom 33 éves. 2 évig voltunk együtt, jó kapcsolat volt.Nekem mindig problémáim voltak a férfi nemmel, gyermekkori traumák, megélések miatt.Így nagyon nehezen mutatom ki az érzéseimet, nem igazán bízom senkiben, így talán nem is fektetek annyi energiát bele, amennyit kéne.Talán mindig is ez volt a gond.Általában mindig azt vártam, hogy a másik bizonyítson.

Ezt a volt párom többször jelezte felém, sokszor beszéltünk róla, tudta, hogy szeretem, de keveselte, hogy nem mutatom ki az érzéseimet.Javasolta, hogy akár keressünk fel egy szakembert, amit persze én elutasítottam, mondván, nem vagyok én "hülye"

Aztán ugye ez miatt 1,5 év után kezdődtek igazából a gondok.Ő próbálkozott, én nem sok mindent tettem.Aztán szakított.Igazából ez is fura volt, úgy váltunk el, hogy azt mondta el sem tudom képzelni mennyire szeret.Ezután ugyan úgy keresett, hívott, még orvoshoz is elkísért.Én nem igazán értettem ezt, hagytam, talán azt gondolva meggondolja magát. Ez ment így kb 3 hónapig, mikor is meghívott egy szilveszteri családi összejövetelre, amire szívesen elmentem, hisz nagyon megszerettem a családját, unokahúgait. Kicsit fura volt a helyzet eleinte, hisz előtte nem igen találkoztunk.Éreztem, hogy valami fura, mintha még mindig lenne bennünk érzés.Együtt is aludtunk, hozzám bújt, szorított, azt éreztem, hogy még mindig szeret.Aztán másnap elváltunk. Kérdezte aznap, hogy hogyhogy ilyen kontexusba kerültünk, melyre igazából nem tudtam felelni.Így annyiba is maradt.Majd eltelt x nap, és felhívott, hogy találkozik valakivel.Igazából meglepett a dolog, de elfogadtam.Elkezdődött a kapcsolata, ami szerintem az elejétől kezdve halálra volt ítélve, de csinálta.Engem folyamatosan keresett, annak ellenére, hogy megkértem, ezt ilyen formában ne folytassuk, hisz itt már nem csak rólunk szól a történet.És ez nem fair. Ideig óráig tartotta magát, de ez sosem tartott sokáig.Ha esetleg én találkoztam valakivel, és megtudta, folyamatosan érdeklődött, hogy milyen volt blabla.Szerintem sosem tudta tartani a határokat, én pedig naivan talán tudat alatt azt gondoltam biztos még szeret, ha ennyire nem tud elengedni.És talán még a békülésben is hittem.Ezt felé sosem jeleztem, felvettem egy barát szerepet, ami utólag már butaságnak tűnik

Aztán én igyekeztem kezelni a problémáimat, hisz tudtam ez a következő kapcsolatomban is előjöhet.Eljártam pszichológushoz, aki sok mindenre rádöbbentett.

Emellett nem igazán sikerültek a próbálkozásaim, talán azért is, mert ezek után tudatosult bennem, hogy ő mit is jelentett számomra, és hogy mit is kaptam tőle.

Elég sok idő eltelt már, is rájöttem, hogy nem tudok barátként tekinteni rá még most sem.Nagyon sajnálom, hogy elvesztettem, és itt most nem csak kapcsolati szintre gondolok.Sok idő kellett, míg ezt el tudtam neki mondani, és ezen talán kicsit meg is lepődött, hogy vannak érzések még.

Ami a lényege, hogy megkértem ne keressen többet, mert ezekre a dolgokra rájöttem, és úgy érzem, ha ezt folytatjuk, csak toporgok egy helyben, nem tudom végleg elengedni, és így normális kapcsolatom se lesz.Nehéz volt az érzések felismerése mellett ezt megtenni, de muszáj volt.

Az érzések mellett még az is közrejátszott, hogy rajta sem igazán igazodom ki.Barátként én soknak érzem őt, fura dolgai vannak, ami mögött igazából nem tudom mi van.Néha talán úgy érzem ez nem is lett igazából lezárva, még az ő részéről sem, attól függetlenül, hogy folyamatosan van neki valakije.Néha azt gondolom van ebbe még valami, néha azt érzem sarokba akar csak szorítani.Nem tudom.Nehéz ez a helyzet, talán valaki okosat tud mondani.Igyekszem én is haladni előre, ismerkedem, de valami mégsem hagy nyugodni még mindig.

A mai napig rámír, mindenféle hülyeséggel.Egy kép okán, hogy szép vagyok, vagy hogy látott egy hasonló autót, és,hogy én voltam e.Felesleges, lényegtelen dolgok miatt.Többször leírtam neki, hogy hagyjon, és hogy nem igazán értem miért ír.Erre az a válasz jön, hogy ő sem érti miért ír, egyszerűen ragaszkodik hozzám, hiányzom neki, az életének fontos része voltam/vagyok, és,hogy nem tud úgy tenni,mintha nem is lennék. ezzel még nincs is semmi baj, csak ha én nem tartanám magam és esetleg nyomulósabb lennék, sztem naponta beszélgetne velem, Számára velem kapcsolatban nincs határ én úgy érzem.

Jól gondolom, hogy ebben a helyzetben a teljes kapcsolat megszakítás a célszerű, vagy csak én gondolom azt túl, hogy teljesen ez nála sincs a helyén?