Hogyan "lépjek le" úgy hogy neki a legkevésbé fájjon, vagy egyáltalán mit csináljak?

22 éves lány vagyok, a szüleim és az ismerőseim is rágják a fülemet hogy miért nincs párkapcsolatom. Egy ideig azt hittem ez hiányzik az életemből, de esélytelen a dolog mert "randa vagyok és úgyse kellek senkinek".

De most rájöttem hogy nem, ez csak egy kibúvó... Regisztráltam egy "húspiacra" és megrohamoztak az emberkék, de ahelyett hogy jól esett volna hogy egyáltalán valaki érdeklődik, inkább idegesített, egyszerűen nem tudom megmondani miért. Egy sráccal elkezdtem levelezni mert szimpatikusnak tűnt, eleinte élveztem is, de már ott tartok hogy nyűg neki válaszolni, ill. amikor buz.dítanám magam akkor olyan gondolataim vannak hogy "de hát miért ne lehetne neki is egy barátnője?olyan kis rendes", tehát lényegében csak sajnálatból tenném.

Egyébként nem vagyok aszexuális, csak valamiért nem vagyok képes érzelmeket produkálni. Sima ismerősi viszonyokban kedves vagyok meg segítőkész mert erre tanítottak, de ennyi, nem igazán tudok kötődni emberekhez. Illetve egy van de rá meg nem várhatok örökké...bár attól félek hogyha "megkapnám", utána iránta se éreznék semmit...

Ennek fényében: mit javasoltok, mit mondjak a srácnak akivel elkezdtem levelezni? (egyébként rájöttem hogy ő már élőben is próbálkozott nálam többször, de le se esett hogy egyáltalán akar valamit,). Arra gondoltam hogy beállítom magam valami nagyon hülye p...nak és akkor már nem is lesz kedve hozzám, ez jó módszer?