Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem tudom elengedni a barátom. Nincs semmi amivel rá tudnám beszélni a folytatásra?
Megpróbálom röviden leírni, hogy mi is a helyzet.
Kb 1 héttel ezelőtt felhoztam a szakítás gondolatát, mivel mostanában nem éreztem elég szeretetet a (volt) barátomtól. Pedig szerintem pár változással megint lehetne ugyanolyan jó, mint régebben. Ő elgondolkodott ezen és úgy gondolta, hogy a szakítás lenne a megfelelő, mert egyszer úgyis bekövetkezett volna szerinte (akkor ennyi erővel elkezdeni se volt érdemes...). Ez egy hatalmas nagy szíven ütés volt nekem. Másnap próbáltam felhozni érveket, hogy miért is lenne érdemes folytatnunk, de attól függetlenül, hogy még még ő is szeret (vagy nem tudom hogy most hogy van így 1 hét elteltével) és ott van az ő fejében is, hogy még mehet tovább, inkább a befejezés mellett döntött, mert nem hisz az emberek változásában.
Nekem azóta ez egy kín, hogy nem látom. És amint bejövök a szobámba minden róla szól, és akárhol megfordulok rá emlékeztet és hiányzik.
Törődjek bele ebbe a helyzetbe, hátha elmúlik valamikor? Mert nagyon szeretném folytatni a kapcsolatunkat (már lassan 2 éves lett volna) és nem tudom mit kéne még tennem ezért.
Aki megcsal másokat az érdekes módon sokszor kap még egy esélyt, de a mi kapcsolatunk miért nem? Úgy gondolom sok energiámat fektettem bele és nem akarom, hogy elvesszen.
válasza: válasza: válasza:
válasza:Szóval akkor felhoztad a szakítást, mert nem kaptál elég szeretetet. Kb választás elé állítottad. Vagy az lesz amit én akarok, vagy vége.
De jó fej vagy :)
Elhiszem hogy szíven ütött, amikor ő ebbe beleegyezett. Valószínűleg neki is szar volt amikor te hoztad fel neki, ha nem jobban, mivel te kezdeményezted, ő csak beletörődött , hogy na, ez se szeret már engem , ha szakítani akar.
válasza: válasza:Mintha 4 évvel ezelőtti énem írását olvasnám!
Nekem is szinte egy az egyben így lett vége a kapcsolatom az exemmel. Én még nagyon szerettem, de hiába próbáltam közös programot csinálni vele neki nem volt kedve, egy idő után már nem is foghattam a kezét ha sétáltunk, mert hogy nem kényelmes, és sokszor a csókoktól is elhajolt. Amikor elmondtam neki, hogy úgyérzem mintha már nem szeretne stb., akkor persze mindent tagadott...
Szóval a lényeg az, hogy neki kényelmes volt a kapcsolatunkban maradni, mert nem vágyott többre, mint egy "társra". Egyszer eljöttem tőle, előtte összepakoltam minden cuccom, és mire hazaértem felhívott, és megkérdezte szakítani akarok-e. Én azt mondtam, lehet azt kéne, mert semmit nem csinálunk együtt... és akkor mondott még pár dolgot, hogy így a legjobb nekem meg mittudomén, és annyi volt. Utána ugyanúgy nem bírtam elszakadni tőle még 3 hónapig ("barátok maradtunk"), le is feküdtünk 1mással párszor, mert arra gondoltam talán csak félreértettem, és még szerelmes belém. De nem már nem volt...
Ne akarj folytatni olyat, amit a másik nem akar. El kell engedned és tovább lépned. Tudom nehéz, mert 1-2 évig 1ütt voltál vele és minden róla szólt, és hirtelen rengeteg szabadidőd lesz, és úgy érzed egyedül vagy. Ez nem feltétlenül rossz egyébként. Adj időt magadnak, ismerd meg magadat, és jönni fog az igazi.
Egyébként nekem valamivel több, mint fél év után jött a nagy Ő-m, azóta is vele vagyok és úgy tűnik nem tudja megunni, hogy szeret :)
Az egyébként, hogy valami elmúlik attól még nem válik hiábavalóvá, mert az is formál rajtad, hogy milyen ember leszel, milyen tanulságokat vonsz le.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!