Harcoljak érte, hogy visszakaphassam vagy próbáljam meg elengedni? Van esély rá, hogy idővel rájön, hogy tévedett és hiányzom neki? Visszatérhet még hozzám?

Két hónap után szakított velem a barátom. Teljesen váratlanul ért, soha sem veszekedtünk semmi miatt, nem volt előjele annak, hogy ezt szeretné. Mindketten elsőévesek vagyunk az egyetemen, itt ismerkedtünk meg. Kb. négy hónapja kezdett átalakulni a barátságunk, előtte csak néhányszor beszélgettünk, de mindig szimpatikusak voltunk egymásnak és kölcsönösen nézegettük egymást titokban. Nemrég derült ki csak, hogy mindketten túl félénkek voltunk kezdeményezni, ezért megpróbáltunk másokkal is ismerkedni, de egyikünket sem fogott meg igazán valaki más a másikon kívül, mindketten csak egymásban találtunk valami pluszt, ami miatt azt éreztük, hogy csak a másik kell. Már a kezdetekkor jókat nevetgéltünk egymás viccein és nagyon jókat beszélgettünk mindenről, ez a kapcsolatunk alatt sem változott, mindig fel tudtuk vidítani egymást és mosolyt csalni a másik arcára. Nekem már volt előtte egy kapcsolatom és egy nagy csalódásom, neki én voltam az első mindenben. A csalódásom után egyedül neki tudtam kinyitni újra a szívemet, ő is rengeteg lányban csalódott már, rengetegen elhajtották. Sokszor mondta, hogy teljesen oda meg vissza van értem és én vagyok a legjobb dolog az életében, amit éreztem is, soha senki nem figyelt még rám így, ő volt az első aki minden téren a legjobbat akarta nekem és igyekezett mindenben támogatni, én is igyekeztem megtenni mindent, hogy visszaadhassam neki azt a szeretetet amit adott. Büszke voltam rá, hogy vele lehetek és ő a szerelmem, annak ellenére, hogy nem az a lányok kedvence típus és zárkózottabb is, nem igazán vannak barátai, de én is mindig kilógtam a sorból. A lakóhelyeink között van kb 50 km, az egyetlen problémám az volt vele kapcsolatban, hogy szerettem volna többet lenni vele, sajnos nem sokszor találkoztunk és csak rövid időre. Kezdtem igazán beleszeretni és úgy éreztem, hogy kölcsönös, az ő környezetében is mindenki azt mondta, hogy mosolygós és kedvesebb lett mióta együtt vagyunk, jó hatással voltunk egymásra. Kb egy hónapja voltunk együtt, amikor először lefeküdtünk egymással, sajnos túlzottan nagy megfelelési kényszere volt és nem jött össze a dolog részéről, hiába próbáltam segíteni neki. Másodjára is így történt, de akkor már a hangulat és a helyszín sem volt megfelelő, én pedig magamat hibáztattam, hogy nem lehetek neki elég jó, nem tudom rendesen felizgatni, sajnos nagyon kiakadtam és ez őt is rosszul érintette. Ezután változott meg a kapcsolatunk, ugyanolyan figyelmes és szeretetteljes volt velem mint eddig, de érezhetően kerülte a témát és nem akart többet próbálkozni. A szakításunk napján elmondta, hogy fél a kudarctól és hogy megint magamat hibáztatnám, ezért nem mer próbálkozni és egyébként is úgy érzi, hogy sajnos nem szerelmes belém. Érez valamit irántam, de az nem szerelem. Én abban hiszek, hogy idővel alakultak volna ki az igazi érzelmek a kezdeti kölcsönös vonzalom és összhang után, ha már jobban ismerjük egymást, szerinte már elsőre meg kellett volna lennie a “szerelemnek” és nagyon bántja hogy kihasznált, mert nem ezt érdemlem.

Nem értem a viselkedését és nagyon fáj, hogy így döntött, hogy nem ad több időt, hogy testileg és lelkileg is összeszokjunk, megtudjuk mi kell a másiknak. Őt is nagyon szomorúnak láttam, nagyon akarta ezt a kapcsolatot velem együtt, de azt mondta szerinte idővel sem lenne szerelmes belém.

Szeptembertől újra találkozunk a suliban. Szerintetek mit tegyek, próbáljam meg elengedni vagy reménykedhetek még benne, hogy valójában szeretett csak nem ismerte fel, mert korábban nem volt még szerelmes? Lehet még esély rá, hogy visszatér hozzám? :( Úgy érzem soha nem találok egy hozzá hasonló srácot és ő sem olyan lányt, aki ennyire szeretni tudná és elfogadná minden hibájával együtt.. Nagyon hiányzik..

Mindketten 20/F és L.