Bunkóság tőlem, hogy azért szakítottam a barátnőmmel, mert nagyon meghízott?

Szerintem nem bunkóság, akkor, ha lustaságból hízott el, és nem betegség következményeként. Mert az előbbi esetben tehetett volna ellene.

Nem értem, miért főben járó bűn szakítani olyasvalakivel, aki nem tesz a kapcsolatért.

Egyébként szerintem nagyobb bunkóság álindokokkal, vagy indok nélkül szakítani. Vagy kiharcolni valahogy hogy a másik szakítson. Nagyon helyes, hogy vázoltad, mi volt a probléma. Így ha akar, akkor a következő kapcsolatában okosabb lehet.

Emberek hahó!

A kérdés legelején is ott van, hogy a nő tudta, hogy a pasija kifejezetten a vékony lányokra gerjed és a kövérek TASZÍTJÁK!

Na most amikor elkezdett hízni és hízni és lekakilta az egészet, akkor tudatában volt annak, hogy éppen elindult a szakítás útján, mert taszítani fogja testileg a másikat. Őt ez nem zavarta. Akkor miért is véditek?

Én megértem a kérdezőt. Nő vagyok, de én is ezt tettem volna.

Minek kössem össze az életem olyannal akit, nem hogy nem kívánok, de még taszít is? Az érzelmek is és a szex is fontos és meghatározó részei egy kapcsolatnak. Ha egyik vagy másik hiányzik és ráadásul ez még direkt is van akkor a lehető legjobb döntés befejezni és egyikük idejét sem húzni tovább.

Testileg könnyebb változni, mint lelkileg. A jellemünkön nehezebb faragunk, mint a testünkön és még így sem tett érte az a nő.

Vékony nő vagyok és ha híznék hánynék magamtól. Magam miatt sem fogok elhízni. A pasim szintén a vékony lányokra izgul és ez így jó. Engem kifejezetten zavarna, ha a kövérek is tetszenének neki és az is zavarna ha engem kövéren elfogadna, mert akkor igénytelen lenne.

Imádom a testem, de teszek is érte. Ha néha egy kicsit megcsúszok akkor szóvá is teszi. A kis megcsúszás mondjuk kb 1 kg fölösleg vagy még annyiban sem mérhető csak látványilag. Kifejezetten örülök ennek, mert ha nem venném észre, akkor szól és észbe kapok.

Én úgy gondolom, hogy a kérdező is szóvá tette a barátnőjének, csak a másik felet ez nem érdekelte. Sok mindenkit nem érdekel a teste, aztán meg elvárják, hogy mindenféle undorító állapotban legyen hozzájuk kedv. Miért is?

Miért elvárás sokaknak, hogy csak a jellemükkel foglalkozzanak? Mindenki szereti a szépet valahol. Még az sem mindegy ugye, hogy milyen színű a fal vagy milyen a csempe, a körömlakk színe, a hajunk, a ruhánk stb stb. Mindig választunk. Nézegetjük melyik tetszene és azt választjuk, amelyik tetszik. Ilyen kis alap, hülye dolgoknál is fontos, akkor a legislegfontosabb dolognál, a párválasztásnál miért ne lenne fontos?

33 vagyok. Végülis több soron keresztül írtam a pasimról és az ő hozzáállásáról is...akkor mégis hogy lehetnék singli? :DD Sőt, huszonévesen még öregnek sem tartom magam :D

Láttam a hozzászólásaidat, biztos tyúkszemre léptem, sajnálom :(

Próbálj meg lefogyni és jobb lesz neked is!

Nem bunkóság.

Az a bunkóság, hogy valaki szarik arra, akivel együtt van, nem ad magára zabál és nem mozog és mindezek után elvárja, hogy vele legyenek és azt mondják rá, hogy szép.

Ha valaki nem ad magára, hogyan vár el bármit is???

Az a gond a hízással, hogy az ember tükörbe nézve nem mindig veszi észre, mert nem egyik reggelről a másikra lesz belőle zsírdisznó. Én is elhíztam ex mellett. Este 10 körül vacsorázni kellett vele, különben hiszti rohamot kapott, hogy nem eszek a főztjéből biztos szar, ha rossz kedvem volt otthon betoltam egy pizzát. Jöttek is a kilók, egész pontosan 40-et szedtem fel a megismerkedésünktől fogva. Viszont ő egy szóval se mondta, hogy híznék csak a ruháim nem jöttek rám, stb. Én se láttam magam a tükörben olyan hű de kövérnek (185 centi magas vagyok, a 40 hízás kb olyan nekem, mint egy 160 centisnek a 20). Aztán próbáltam egy évig leadni, nem ment, nem is támogatott, továbbra is tömte volna belém az ételt, elvileg tetszettem neki, ehhez képest szex nem volt, csak a megnagyobbodott melleimmel élvezkedett, tehát neki jó volt, nekem nagyon nem. Aztán megelégeltem több ponton az egészet és szakítottam. 3 hónap 30 kilót fogytam. Az utolsó 10et az elmúlt években adtam le, mert ahhoz a diéta nem volt már elég, mozogni is kellett és köszönöm prímán vagyok. 3 éve szakítottunk, 2 éve van barátom, és diétázott velem, most mozog velem, dicsér, támogat. Boldog vagyok és nincs késztetésem érzelmi evésre, érte megéri "vékonynak" lennem.

Szóval kedves kérdező igen, bunkó vagy, mert általában a csajok nem csak úgy elhíznak, annak oka van. Az idősebb női rokonaimmal manapság beszélgetve mindig azt mondják a kövér korszakomra, hogy csak bánatháj volt rajtam, amit le is dobtam, amint változtattam az életemen. És utólag fotókat nézegetve már szerintem is iszonyat kövér voltam. De az adott helyzetben nem éreztem vagy nem akartam látni.

A 32-es hozzászóló hölgynek teljesen igaza van.

Aki nem hajlandó tenni a kapcsolatért, az talán jobb, ha nincs kapcsolatban.

Az elhízás nem "lelki védelem", mint itt írták (ekkora hülyeséget régen hallottam), hanem a saját magunk és a másik leszarása. A szexuális vonzerőben és egészségben mértéktelen károkat okozó kövérség esetében az ok tán mellékes is. Én is voltam depressziós, mégsem magam elhagyásával válaszoltam a problémára.