Öngyilkosságra készülök.5 év együttélés után elhagyott, mit tegyek? Többi lent.24 éves lány.

Nagyon boldog voltam, hogy végre találtam pasit, pedig nekem különösen nehéz a társkeresés mert nem vagyok átlagos lány.

Öt évig éltünk együtt, majd egy nap közölte, hogy ő megcsalt, mást akar, és elhagyott. Egyedül maradtam, barátaim nincsenek mert mindenki elítél és kigyúnyol azért amilyen vagyok, a szüleim nem értenek meg anyám folyton jobban tud mindent apám pedig utált mindig is mert fiút akart nem lányt és vannak napok amikor úgy érzem szabályosan gyűlölnek.

Az életem kilátástalan, munkám nincs, és nem is lesz egy jó darabig, párom sincs, boldogtalan vagyok, üres, és szánalmas.. Azt hiszem a világon nekem már nem sok keresni valóm van.

Tudom sok ilyen kérdés volt, de most mégis.. érdekelne, hogyan lábaljak ki ebből. Igazából segítség kéne - nem pszichiáter , az van.. - aki barát, és segít, akár beszélget velem vagy közös programok satöbbi, a négy fal között vagyok, senki rám se néz..

Ha nem öngyilkos leszek a magány fog megölni. Minden este sírva alszom el.

14 éves korom óta foglalkoztat a halálom, a tény, hogy jobb lenne a világ nélkülem. De az öngyilkosság nem gyávaság, erre saját magam jöttem rá, ugyanis még ahhoz sem vagyok elég bátor - még - hogy megtegyem.

Én nem a gondok elől menekülnék, egyszerűen nincs semmi amibe kapaszkodhatnék, egyedül vagyok, magányosan.. Nincs senkim, szó szerint se kutyám se macskám, és itt vagyok 24 évesen.. Önhibámon kívül mindenki mindig csak bántott, gúnyolt mert ciki voltam, nem voltam menő csaj.. A pasik le se xartak, és akkor jött Ő vele boldog voltam, öt éven át, ami egy 24 évesnél nagy idő, mellette lettem tinilányból nő, azt hittem talán vele élem majd le az életem. De nem így lett.

És most azon gondolkozom, megtegyem -e.

Olyan Dalida féle módszerrel, sok sok gyógyszerrel, szépen elaludni... Fájdalom mentes.

De valamiért mégis motoszkál bennem, hogy talán ha nekem is lennének barátaim mint másoknak, ha én is normális életet élhetnék mint mások akkor boldogabb lehetnék.

Talán.. Nem tudom ki vagy mi segíthet, de egyedül nem tudok megbirkózni ezzel.

Annyi mindenen mentem már keresztül, sosem leszek már boldog?.. :(