Öngyilkosságra készülök.5 év együttélés után elhagyott, mit tegyek? Többi lent.24 éves lány.

Halj meg ennek AZ onzo vilagnak ahol csak AZ szamit hogy nezel ki es mennyit keresel

Keress egy gyulekezetet egy szektat egy kommunat ott kapsz csaladot szeretet baratokat sot meg ferjet is.

Ha ugyis meg akarsz halni szuless ujra olyan emberek kozott akik maskent elnek.

AZ en eletemet megmentettek es a ferjemet is akivel ott talalkoztam

Szerintem mar reg foldalatt lennek most pedig csaladunk lett isten utjat jarjuk sokat segitumk masoknak es szeretetbem elunk elvarasok es tukor nelkul.

Kedves kérdező!

Ne gondolkodj az öngyilkosságon többet. Ez butaság!

Leszel még boldog, hidd el! :)

Nincs azzal semmi baj, ha egyedül vagy. Oké, nem tudod még meddig fog tartani ez az időszak. De ha ennyire rosszul viseled, akkor próbálj meg ismerkedni. Akár a valóságban, akár társkeresővel :)

Miért mondod, hogy nem vagy átlagos? Szerintem a mai világban inkább jobb nem átlagosnak lenni, mint átlagosnak. Sokan nem szeretik a "menő csajokat" és jobban éreznék magukat valakivel, aki különleges, eltér a többitől.

Miért ne lenne munkád egy jó darabig? Mitől lenne kilátástalan az életed?

Mi a végzettséged, szakmád? Vagy tanulsz még?

Azt hallottam hogy egy kapcsolat után jót tesz az embernek egy kis egyedüllét. De ha ennyire rosszul viseled, akkor lehet nem kéne egyedül lenned. Ne ülj a 4 fal között. Mozdulj ki otthonról, akárcsak egy jó sétára. Járj el helyekre, egy kisebb vagy nagyobb rendezvényre a közelben. Vagy akár múzeumba, könyvtárba, nézelődni valamerre. Esetleg próbálj ki valami sportot. Ha fiúsabb sportot próbálsz ki, ott nagyon hamar felfigyelnek rád a srácok :) És sok van, aki nem az átlagos vagy a menő csajokat keresi.

Amúgy meg kicsit átérzem a helyzetet, mert én is egy hosszú kapcsolat után lettem elhagyva, úgy hogy nagyon szerettem a volt barátnőmet. És a korom is ugyanannyi amennyi a tiéd. Engem is nagyon megviselt az elhagyás és még most is rosszul érzem magam, de meg kell próbálni feldolgozni.

Csak kitartás! :)

"De az öngyilkosság nem gyávaság, erre saját magam jöttem rá, ugyanis még ahhoz sem vagyok elég bátor - még - hogy megtegyem."

Ez valamikor, egyszer, régen, bennem is megfogalmazódott. Én 18 éves fejjel gondoltam úgy, hogy nincs tovább. Tudod, mi volt az, ami visszarántott? Nem csak terveztem, én próbálkoztam is. Nem gyógyszerrel, késsel. Mikor azt láttam, hogy folyik a vérem, ott, akkor, abban a pillanatban jöttem rá, hogy a jövőm, az életem próbáltam eldobni. Mert jövő mindig van.

Voltak még utána mélypontjaim, de ez kellett hozzá, hogy változni kezdjek. Most diplomám van, munkám, boldog párkapcsolatom. Megérte változni. :)

A kulcs Benned van, nem a pszichiáterben vagy más emberekben. Az írásod alapján úgy látom, ezt Te is tudod. A normális élet nem úgy kezdődik, hogy a barátok rángatnak mindenhova.

Miért nincs munkád? Fiatal vagy még, bátran tanulhatsz, keresgélhetsz. Jót tenne, meglenne a napi rutin. Az segít talpra állni. :) Keress egy új hobbit, azzal pedig rögtön jönnek a barátok is! Ha nincs senki a közeledben, akkor sincs gond, elvégre neten manapság bármit lehet. Bármilyen hobbid is legyen, mindennek megvan a maga közössége. :)

Boldog leszel, hidd el nekem. Csak ki kell várni, míg itt az ideje.

Ha szeretnél, írj bátran privátban is, szívesen meghallgatlak, ha gondolod. :)

Öngyilkosság egy pasi miatt...

Egy jó tanács :

-Értelmetlen a halálba való menekülés, nem old meg semmit.

Na akkor lássuk a történetet! :

Én megölöm magam! Ennél jobb már úgy sem lehet, hisz otthagyott a barátom! Istenem, úgy szerettem őt és ő is engem!

Nem, nem... ő nem szeretett, ő végig egy másik lányba volt szerelmes! Ó, de hülye is voltam, hogy hittem neki! De most már vége.

Vége az egész szenvedésemnek, mert öngyilkos leszek!

Igen, most végre önző lehetek, és csak magamra fogok gondolni, nem fog érdekelni más szenvedése!

Tudom is, hogyan fogom csinálni!

Először iszok egy kis alkoholt, hogy legyen erőm megtenni.

Utána vizet engedek a kádba, majd beveszek egy marék altatót, iszok rá még egy kis alkoholt - tiszta kábszer -, a kettő együtt úgyis légzésleállást okoz.

Mindezek után beülök a kádba, fogok egy pengét és felvágom az ereimet. Milyen röhejes helyzet, hisz mindig is irtóztam a vértől, most meg benne úszkálok!

De ez már nem érdekel, hiszen az altatóktól tiszta kába vagyok.

Ellilul az ajkam és leáll a lélegzésem.

Fölösleges volt kiengedni azt a kád vizet és felvágni az ereimet, mert nem a vérveszteség, hanem az alkohol és a gyógyszer együttes hatása, a légzésdepresszió ölt meg.

Kilép a lelkem a testemből, meglátom a vízben fekvő tetemet. Úgy érzem, hányingerem van. De nem.

Mégsem, hisz a testem halott, a lélek pedig egy megfoghatatlan dolog, annak nem lehet hányingere. Mégis rosszul vagyok.

Kisvártatva benyit a fürdőbe anyám. Meglátja a halott testet és őrjöngve borul rá: "Kislányom, miért tetted ezt?! Miért nem mondtad el, mi bánt?!"

Látom, ahogy zokog. Istenem, hát mégis csak szeretett az édesanyám!

Másnap megtudják a barátaim is. Először nem hiszik el, de mégis tudomásul kell venniük, hogy én többé már nem vagyok.

Mindenki szomorú lesz, mert nem értik miért tettem. Nekik sokkal több mindent elmondtam, mint anyámnak - ezt tudják jól -, de valamit mégis titkoltam.

Volt valami, amiről senki sem tudott, csak a jó Isten és én, és e miatt a valami miatt öltem meg magam. Nem szóltam róla senkinek, mert nem akartam, hogy sajnáljanak.

Nem szóltam, de tudtam jól, hogy egyedül nem vagyok képes megoldani a helyzetet. Most bezzeg mindenki velem törődik, mindenki sajnál, pedig pont ezt akartam elkerülni!

Lám, hát a barátaimnak is fontos voltam!

A lelkem feljebb száll, most már látom az egész világot. Látok más fiatalokat is, akiket - szintúgy, mint engem - csúnyán otthagytak.

De ők mégsem teszik azt, amit én, mert tudják jól, hogy akár több ezer másik közül választhatnak. És én egyetlen srác miatt dobtam el az életet! Látom, ahogy mások talpra állnak és újra kezdik.

Meglátok egy fiút. (Istenem, milyen helyes, és csak rám várt!) Most jövök csak rá, hogy a rokonaimon és barátaimon kívül még egy ismeretlen embernek is fájdalmat okoztam.

Talán ő lett volna az igazi, akit már soha sem találhatok meg, mert meghaltam!

Most már visszavágyok a földre, a testembe, de az meghalt. Pedig mennyi mindent csinálhattam volna még!

Rengeteg ember állja körül a síromat, és mind szeretett. És valahol hátul ott áll ő is, aki elhagyott, és látom, hogy sír. Istenem, valamit mégis csak érzett irántam!

Ha nem is volt belém szerelmes, de legalább kedvelt! Most látom csak, hogy mekkora barom voltam! Nem kellett volna megölnöm magam, hisz szerettem az életet!

Talán csak egy napot kellett volna várnom, és minden jóra fordul!

Igen, most már látom, hogy hogyan alakult volna az életem, ha nem ölöm meg magam: másnap találkoztam volna azzal a helyes sráccal, és ma boldog lennék.

Na??? Még mindig öngyilkos akarsz lenni???