Öngyilkosságra készülök.5 év együttélés után elhagyott, mit tegyek? Többi lent.24 éves lány.

Fogj meg az életben apró örömöket. Közhely, de ha már gyakorlod, akkor rájösz, hogy mégsem teljes hülyeség.

Én is pl. egyedül eljárok koncertekre, kiállításokra, bármire ami érdekel. A végén kiderült, hogy még kényelmesebb is egyedül elmenni sok ilyen helyre, nem kell 2-3 másik ember ízlésének megfelelni azzal, hogy mit iszok, mikor megyek vécére, mikor akarok első sorba állni, mikor nem, melyik képet nézném fél órán át, stb. stb.... Eközben fél éve szerelmes vagyok, de az illető számára sajnos csak egy érdektelen, unalmas senki vagyok, akivel esetleg néha "trécsel", de nem vesz komolyan (mondjuk nem is árultam el neki, hogy érzek valamit, de szerintem nincs is értelme).

Egy szóval, mások is szenvednek a világban és azért lehet találni dolgokat, amik felvidítanak. Csak hát lelki erő kell, hogy ezt komolyan el is hidd.

Gyerekes vagy és éretlen, az a bajod. Úgy képzeled, hogy te vagy az elrabolt és kastélyba zárt hercegnő, de majd jön a legkisebb királyfi és megment téged. Ébredj fel Csipkerózsika: a világ nem így működik, a boldogságunk nem egy másik ember függvénye és ha te nem vagy hajlandó saját magadért tenni semmit, csak koloncként cipelteted magadat az életben a partnered hátán, azzal minden férfit el fogsz riasztani. Megkérdezhetem, hogy ha olyan hű de magányos vagy, akkor mi a szart csinálsz évek óta? Tanulsz, fejleszted magad, van diplomád, vagy szakmáid, beszélsz 2 nyelvet? Vagy csak döglesz otthon és szenvedsz? Ha feleslegesnek és üresnek érzed magad, akkor miért nem húzol el a legközelebbi állatmenhelyre, hogy szeretnél önkénteskedni? Rögtön megéreznéd, hogy szükség van rád...

Elhiszem, hogy ezer bajod van, de emellett a legnagyobb gondod, hogy irgalmatlanul lusta vagy. A pszichiáteredet meg sürgősen cseréld le, mert már régesrégen rá kellett volna vezetnie téged, hogy a sorsodért felelős embert a tükörben találod. Ez a hárításod, hogy téged mindenki önhibádon kívül bánt, ez fantasztikus. Tényleg mindenki? De évek óta? És te valóban semmiről nem tehetsz? Gondolkozz ezen. Meg azon is, hogy ha te nem változtatsz a saját viselkedéseden, akkor semmi sem fog változni körülötted. A megoldás a te kezedben van.

Erthetoek a problemaid. De gondolj bele abba, hogy itt vagy a Foldon, 24 evesen,es meg mennyi mindent tehetsz az eleteddel. Hidd el! Ha olyan emberek vesznek korul akiket nem birsz, szerintem valtoztass valamin. Mondjuk (nyilvan ehhez sok penz kell) koltozz el. Ahhoz a helyhez ahol most vagy nem kot semmi, felejteni konnyebb lenne, a szuleid meg bekenhagynanak, vagy jobb esetben rajonnenek,hogy eloluk is menekulsz, es talan magukba neznek egy kicsit. Mindenesetre valamin valtoztatnod kell, es a pozitiv iranyba! Nincs olyan ember, aki haszontalan, aki nem erdemli meg, hogy boldog legyen. En pl hiszek benned. Az a dolgod, hogy higgy magadban! Talald meg azokat a dolgokat amikben jo vagy, es hidd el, ezek a dolgok (hobbik) oromot fognak okozni neked. A szerelemrol annyit, hogy szerintem ne eroltesd vagy gondolkodj rola addig, amig nem szedted ossze magad.

Remelem tudtam segiteni, de privatban is irhatsz :)

"ha nekem is lennének barátaim mint másoknak, " - hát ez egy súlyos hiba, amikor a párkapcsolat azt is jelenti, hogy a pár kivonul a világból és csak ketten képzelik az életet.

Elgondolom, hogy én milyennek láttam a világot 24 évesen...

ennyire nem voltam kiakadva, de valahogy nekem is elég sz*rnak tűnt.

A legjobb dolgok később jöttek és még csak álmodni s mertem volna róluk.

Ha jól látom, életed első komoly szakítása, hát nehéz de pár év múlva te se fogod érteni ezt a nagy elkeseredést.

Gyereket és közös lakás vásárlás terveztünk 6 év együttélés után a barátnőmmel, amikor egy abszolút bensőséges pillanatban felállt és annyit mondott vége, költözzünk szét.

Nem, nem vagy egyedül a problémáddal, nem nem különleges a helyzeted, milliónyi ember kel fel egy ilyen után másnap, és kezdi újraépíteni az életét.

És mindehhez még nagyon fiatal is vagy, én bő tíz évvel idősebben kellett, hogy belevágjak, ismerek olyat, aki 50 évesen tette meg és nem vágta fel az ereit, pedig hidd el, ilyen fiatalon mint amilyen Te vagy még sokkal könnyebb az újrakezdés.

Szóval a tanácsom? 1-2-3 hétig, esetleg hónapig sajnáld magadat annyira, amennyire csak tudod, utána állj fel a padlóról, vedd számba, hogy mit érzel gondnak az életedben, rakd sorba őket fontossági sorrendben, és a elsőt kezd el azonnal gőzerővel megvalósítani.

Nincs munkád? Feküdj rá ezerrel, hogy legyen.

Nincsenek barátok? Találj hobbit, sportolj, járj kikapcsolódni, egy idő után jönni fognak a haverok, a barátságok, és ki tudja melyikből lesz szerelem (hidd el, 24 évesen ezen a téren sem vagy semmiről lemaradva)

Állj fel, és tegyél valamit, helyetted én nem tehetem meg!!!

Engem 5 év után hagyott ott a feleségem 1 hónapja, pedig semmi jelét nem mutatta. Minden jól működött.

De ismerek olyat, akit több mint 20 év házasság után hagyott ott a felesége (3 gyerekük van).

Mindkettő új kapcsolat miatt. Ilyen a világ. Nem mondom, hogy egyszerű feldolgozni, de nem lehetetlen.

Az öngyilkosság nem vicces dolog és ráadásul még nem is oldja meg a problémákat.

Ja, és tök mindegy, hogy milyen megoldást választasz, RETTENTŐEN fog fájni. Ha sok gyógyszert veszel be, attól sem fogsz szépen elaludni és álmodban csöndesen meghalni. A túladagolásoknak mindig nagyon kellemetlen és ijesztő mellékhatásai vannak. Ráadásul a halál közelében az idő megnyúlik és igen hosszan fogod átélni azt, amiről most azt hiszed, hogy egy csettintés. Ne akarj meghalni, amíg nem muszáj. Engem a barátnőm négy és fél év után hagyott el, undorító módon. Kiderült, hogy kihasznált, hazudott, csalt, visszaélt a bizalmammal. Azt hittem megszűnik nélküle a világ. Rá kereken 1 hónappal találtam mást... egy csodálatos embert. Szerelem kb. első látásra. És most itt vagyok, elég sok idő eltelt már és minden happy. A reményt nem szabad feladni.