Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti is leépítenétek?
Néhány hónapja vagyok együtt egy férfival, akiben azt hittem megtalálhatom azt, akit keresek. Nem így lett. Nagyon merev, semmilyen érzelmet nem mutat, csak ha "kikényszerítem" belőle. Vannak olyan mozzanatai, hogy csak pislogok. Az eddigi párkapcsolataimban nem volt gáz, ha valakinél ott aludtam, másnap együtt indultunk a dolgunkra, vagy ha hétvége volt, együtt főztünk, sosem merült fel az, hogy felkelek és tipli van. Mindketten külön élünk már a szüleinktől, de részéről nem merülhet fel, hogy hétköznap együtt aludjunk, vagy ha mégis, akkor hiába megyünk majdnem egy helyre, elvárja, hogy én előbb keljek és lépjek le, hogy ő nyugodtan el tudjon készülni.
Ha készülődök indulás előtt, akkor szinte állandóan a sarkamban van, mintha türelmetlen lenne és azt várná mikor nyithatja végre az ajtót. A feszélyezett, távolságtartó énje, engem is feszültté tesz.
Ezen felül úgy érzem tönkreteszi az önbizalmam. Nem tartom magamat egy ronda nőnek, de nem esik jól, hogy mindennap tesz rám valami megjegyzést. Miért olyan színű a körmöm amilyen, miért van megint összefogva a hajam, szerinte leengedve sokkal szebb. Miért ebben a kabátomban jöttem, miért nem a másikban, miért ezt a csizmát húztam, miért nem a másikat... Miért pizsamában alszok? Az nem szexi, stb. Legszívesebben elküldeném a búbánatba.
Volt hogy közöltem vele, hogy ne akarjon belőlem más nőt faragni, mint amilyen vagyok. A remek javaslataival kb. valami p*csát faragna belőlem szíve szerint. Sosem leszek az. Ha megjegyzem neki, vagy elmondom, hogy ezzel engem bánt, akkor elhessegeti, hogy csak poénkodik, nem gondolja ezt komolyan, viszont én ezt nem annak élem meg. Egyikünk sem nevet rajta, akkor hol van benne a poén? Egyszerűen nem tudom hova tenni, semmit nem tudunk megbeszélni. Pénteken elé álltam és elmondtam neki mindent őszintén, azt is, hogy úgy érzem mi nem illünk egymáshoz. Megsértődött és azt mondja eltúlzom, szerinte jók vagyunk együtt... Azok... Mindenképpen befejeztem a mi kapcsolatunkat, így a kérdésem csak felmérés jellegű.
A ti párotokban is vannak ilyen vonások? Avagy hogy lehet egy ilyen kritikus embert elviselni? Ti bírnátok?
röviden ti dugópartnerek voltatok.
a másik meg, hogy te kell tudd mi tesz boldoggá, neki ez megfelelt ő lehet boldog volt de ha neked ez nem elég akkor lépni kell.
(illetve a folyamatos kritizálás taktika is lehet, hogy arra ösztönözzön, hogy próbálj mindenáron megfelelni neki)
az érzelmek "kikényszerítése" meg kb. csak önáltatás, amikor ilyen hisztit kivág egy nő akkor már mindent mond a szegény srác csak hogy fogja már be. Amit nem mondasz/mutatsz ki magadtól azt általában nem is érzed. Van aki kényelmetlenül érzi magát ha azt kell mondja, hogy szeret de az meg elmosogat, segít kitakarítani, ajándékot vesz, mert ha fontos vagy neki akkor valahogy kimutatja.
Egyszer sem hisztiztem neki. Nem jutottunk el odáig. Úgy viszont szerintem senki nem tud párkapcsolatban él, hogy ugyan elvileg együtt vagyunk, gyakorlatilag az érzelmeit nem mutatta ki és nem is éreztette semmilyen formában. Nagy ritkán odabújt és ennyi... Nem vártam soha hogy kimondja hogy szeret, 3 hónap alatt senki nem lesz szerelmes és utálom ha ezzel a szóval dobálóznak, de azért némi szikrája jól esett volna.
A helyes szó lehet tényleg az, hogy kimondatlanul is dugópajtik voltunk, ennyi.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!