Mi lehet a baj?

Fogalmam sincs hogy mi lehet a gond. Első ránézésre a barátom maga a főnyeremény, tényleg meghallgat megcsinál mindent amit szeretnék, de nekem egy kicsit olyan, mint egy kisfiú. Pátyolgatnom kell és az anyukája még mindig úgy viselkedik vele, egyébként 22 éves. Ráadásul néha nagyon féltékeny tud lenni, most már egyre jobban zavar hogy tudni akarja a fiú ismerőseimmel miről beszélek a közösségi oldalon, folyamatosan felettem áll ilyenkor és olvas. Egyébként nemjárok bulizni sem,szinte mindenrőltud ami az életemben történik. Most lesz januárban 3 éve, hogy együtt vagyunk. Úgy érzem hogy maga a szenvedély is hiányzik a kapcsolatunkból. Gondolkoztam már párszor a szakításon, de ténylegesen félek attól, hogyha szakítok ez a fiú kettétörik. Nem akarom tönkretenni az életét, viszont ezt a kapcsolatot részemről már rég megette a fene, pedig tényleg próbálkoztam. Lehet hogy a határozatlan és kisfiús viselkedése a probléma, vagy az, hogy pl. ő semerre sem szeretne még az életben elindulni, mert "hiányoznának" a szülei, így nem megy távolabbi helyre dolgozni, itt pedig nem kap munkát sem. Mellesleg szeretem a szüleit, de kicsit már az is unalmas, hogyha filmezünk akkor mindig hívjuk mostanság az anyukáját is. Arról nem is beszélve, hogy félévente egyszer mozdulunk ki otthonról. Jövőre úgy néz ki, hogy megyek egyetemre egész messzire, és már erről is le akart beszélni (hisztivel konkrétan), mondván hogy nem tudunk találkozni. Én viszoont várom ezt az időszakot, hátha eléggé elhidegülünk és könnyebb lesz a szakítás, mellesleg lenne egy jó indok is és már komolyan abban reménykedek, hogy addigra belátja ezt az egészet. Vagy szerintetek adnom kellene még egy esélyt? Tényleg nem tudom mit csináljak, elsősorban ha szakításra is kerülne a sor, hogy ne betegedjen bele, mert higgyétek el hogy ez a típus. Előre is köszönöm a válaszokat!

19/L