Nem tudom, hogy szakítsak-e vagy sem. Volt már féltékenység (részemről), veszekedés, minden, látszólag meg mások szerint is apró dolgok miatt. Mit tegyek?

2,5éve tart a dolog, a legutóbbi az volt, amikor fájt, hogy nem akarta megünnepelni a 2,5 évet, mondván, hogy csak az egészeket ünnepeljük. Erre mondtam neki, hogy az első félévet is megünnepeltük, erre az volt a reakció, hogy igen, de az az első volt. Meg sok ilyen volt, hogy haverok túl fontosak lettek, nem ért rá mindig. Tény, hogy a sulival nem nagyon halad, egy cserediákoskodásból kifolyólag, mert akkor nagyon kiesett a tanulásból. Az apja is rengeteget dolgoztatja otthon. Legutóbb feljött, hogy nem tudja, hogy hogy lesz a mi közös életünk, mert az apja lehet, hogy munkanélküli lesz, és akkor neki kell segítenie. A szülei meg nem várják ezt el tőle, sőt, most akarnak medencét építeni-hol van ilyenkor a nehéz anyagi helyzet? Ezt persze nem mondhatom a szemébe csakúgy.... egy ideje meg azt érzem, hogy jobb is, amikor külön programokat csinálunk, vagy ha külön megyünk bulizni. A ritka találkozásokhoz hozzászoktam már, mert én egy másik városban tanulok, és hétvégente járok haza, ezzel nincs gond már, az elején rossz volt.... de közben meg az a "gond", hogy nagyon szeretem, de egyre többször érzem azt, hogy nem vagyok neki elég fontos, mit tegyek? Szerinte ez nem így van, és kombinálok..

23L, 27F