Elhagyott a Borderline szindrómás barátnőm. Szerinted visszajön?

Lassú szakítás volt. Abba az irányba terelgettem, hogy legyen valakije, így tudtunk szakítani. Később voltak gyenge próbálkozásai, hogy visszajöjjön, de tudtam, hogy semmi értelme.

Ismerőseinknek teljesen valótlan dolgokat állított rólam. Meg volt győződve néhány olyan dologról, aminek semmi köze nem volt a valósághoz.

Mindig nagyon befolyásolható volt. Nem lehetett megbízni benne.

Szia

Nekem ez teljesen új volt most, amit olvastam. Nem tudok értelmes választ adni a kérdésedre. Viszont valami feltűnt. Nem bántásból mondom, csak nem akarom elhallgatni. Nem vagy véletlenül kodependens egy kicsit? 6 évig voltál vele úgy, hogy így viselkedett? Most is visszafogadnád még?

Am nem vagyok pszichológus, kicsit érdeklődöm a pszichológia iránt, de inkább csak hobbi szinten. Tehát amit mondok azt csak úgy a saját fejem után mondom, nem "tudományosan". Sztem visszajöhet még. Teljesen infantilis személyiség (hol szeretett, hol utált, rendszeresen elhagyott, öngyilkossági kísérlet, bezárkózás, szétesés). Sokszor ellentmond önmagának és az érzelmei vezérlik (szeret<->gyűlöl). Ugyanakkor gyáva is (mivel feltűnhetett neki, hogy baj van és nem egészséges amit csinál, mégsem tett ellene semmit. És nyilván téged okolt, hogy miért vagy ilyen szemét vele, amikor ő hisztizett állandóan, ahelyett, hogy szembenézett volna azzal, hogy valami baj van). Semmi biztonságérzeted nem lehet egy ilyen nő mellett. Így képtelenség lenne családod alapítani vagy egyáltalán hosszú távra tervezni. Nem is beszélve arról, hogy megcsalt és hazudott. És kb babusgatnod kellett meg vigyáznod rá, nehogy csináljon valami hülyeséget. Viszont ha a korábbi párkapcsolatait képtelen volt lezárni... Te is egy párkapcsolat vagy, méghozzá elég hosszú. Ezért sztem visszajönne hozzád. Ha hagyod ezek után.

Bocs, hogy én is megkérdem, de miért voltál vele?

Sztem egy ilyen személyiség nem képes semminek sem a lezárására. Lehet attól ilyen, hogy semmit sem képes lezárni magában, sértő, fájó élményeket sem. És nem képes érzelmileg fejletten viselkedni sem. Sajnálom a helyzetedet és a bnődet is. Bár őt ezek után annyira nem tudom sajnálni. De biztos kötődsz hozzá valamiért. És sztem ez sem túl egészséges, hogy így kötődsz hozzá.

De nem ismerek Borderline-os személyt.

Hát figyelj, nem nagyon tudok mit mondani. Valahol megértelek. De nem értek veled egyet. Szerintem ez az állapot mindkettőtöknek rossz így. Ő meg nem mutat hajlandóságot, hogy megváltozzon.

Nem szeretnék tanácsot adni, mert nekem is van problémám, én sem értek hozzá. Én inkább azt mondanám, hogy fordulj szakemberhez. Azzal sztem nem veszthetsz semmit. Jó ez a gyik, hogy leírod mi a bajod, de nem nagyon lehet rendes választ kapni.

Am aszem a kodependenciának is van kezelése. Vagyis amerikában volt ez az alkoholizmus és megalakultak a névtelen alkoholista társaságok a segítésükre. Aztán kiderült az, hogy a feleségek hogy babusgatják a részegdisznó férjüket. Így megalakultak az alkoholisták hozzátartozóit segítő társaságok is. Szal a kodependenciásokkal is törődtek valahogy. A velük való foglalkozás meg valami olyanért volt fontos, mert lehet hogy kívülről csudaszép embereknek és önfeláládozóknak látszanak, de a folyamatos megbocsátásukkal és a büdös disznó utáni takarítással csak pozitív visszacsatolást adtak az alkoholistáknak, hogy csinálják tovább az ivást. Ha a részeg férj abbahagyta az ivást, akkor a kodependens személyek elkezdték feleslegesnek érezni magukat és mindenféle bajuk volt, mert nem volt kit ápolgatni.

Nem tudok és nem is nagyon akarok tanácsot adni. Nehogy valami rosszat mondjak. De sztem az már egy jó dolog, hogy nem tagadsz és felismered a problémákat.

Hát mindenesetre jobbulást! :)

Sziasztok!

Megdöbbentő hozzászólásokat olvastam itt!

Azoknak, akik elvesztegetett 6 évnek nevezik a történteket üzenem, hogy addig örüljenek, amíg nincs bajuk.

Ismerek egy embert, aki ebben szenved. Elképesztően értékes, mélyérzésű, tehetséges személy. A borderek általában rendkívül vonzóak is. A miért voltál vele akkor 6 évig kérdésre az a válasz, hogy az ilyen emberek egyszerűen odaláncolják magukhoz a választottjukat és nagyon mély nyomot hagynak. Ha a másik félben megvan a minimális beleérzési készség, akkor gyorsan rájön -még a diagnózis felállítása nélkül is- hogy az adott személy nem direkt bántja meg őt. Így működnek.

Egy nagy amplitúdójú függvénnyel lehetne őket jellemezni. Van amikor a csúcson vannak és akkor minden tökéletes velük. A "nab****ameg erre vártam egész életemben" érzést egy pillanat alatt ki tudják alakítani és az MINDIG őszinte is! Aztán jön a mélyrepülés, általában a félelem miatt. Megijednek a saját érzéseiktől, mert azt gondolják (és a többségi parasztok miatt jogosan), hogy ha belemennek ebbe, nagyon rossz lesz amikor vége lesz. Mert ők szükségszerűnek látják, hogy vége lesz. Náluk nem létezik a kezdjük bele meglátjuk mi lesz kapcsolat. Fekete-fehér és végletek. Ha elindulnak lefelé, letörik a függvény és tényleg percek alatt leesnek a negatív értéktartományba. Ott pedig olyan dolgok várják őket, amit senkinek sem kívánok: reménytelen ürességérzés, halálvágy, öncsonkítás, önégetés. Ők a pillanatot mindig örökérvényűnek látják, ezért nagyon el tudnak mélyülni mindkét végletben. Ha szerelem, akkor ők a legszerelmesebbek. Ha félelem, ők félnek a legjobban. A jobbik eset az, amikor már eljut odáig a személy, hogy legyen módszere arra, hogy valamilyen szinten kezelje ezt: ilyen az öncsonkítás is, ami bár ijesztő, de még mindig jobb az öngyilkosságnál! Tudatmódosító szerek használatával űzik el a gondolataikat. A jobbik eset, ha felállítanak maguknak egy szabályrendszert, ami szerint az életüket élik. Itt egy PERCRE beosztott napirendet kell érteni pl. Amikor pedig megint a csúcsra jut, kiesik a ritmusból és megijed tőle.

Egy ilyen személyt felvállalni életre szóló felelőség. El kell fogadni, hogy amíg nem jut el MAGÁTÓL odáig, hogy segítséget kérjen, el kell viselni mindent vele kapcsolatban. Fontos megérteni, hogy a különböző állapotait mindig nagyon komolyan gondolja. Tehát amikor elmegy, akkor már nem szeret és nem szerelmes. Aztán pár nap, hét vagy ÉV múlva visszaáll és ugyanazt érzi, mint korábban.

Az elutasítást nagyon rosszul viselik, szóval ha az emberben vagy egy kis jószándék, nem küldi el őket, mert annak nagyon könnyen lehet öngyilkosság a vége. Sajnos ki kell húzni az időt 30-31 éves korig, mert jellemzően akkorra jutnak el a betegség belátásig.

Külön kiemelném a megcsalást, mert téma volt. A borderek általában szexfüggők. Ez egy olyan világ számukra, ahol teljesen ki tudnak kapcsolni. Gyakran menekülnek a szexbe és ebben a pillanatban _nem_ tudják, hogy megcsalnak valakit. Nem szabad haragudni emiatt. Átalában nagyon jók az ágyban és általában gyakran sokat is tesznek azért, hogy vonzók legyenek. Könnyen találnak partnert. A bordereknek nincs kialakult énképük. Állandóan keresik a megerősítést és meg is kapják, mert szinte kivétel nélkül gyönyörűek. Mégis: hiába kapják meg, nem hiszik el. Nem tudják befogadni.

Oldalakat tudnék még írni erről, de egy a lényeg: a rossz időszakokban a jó időszakok emlékeiből kell élni. Ha valaki ezt nem képes felvállalni, akkor viszont minél előbb lépjen le, mert nagyon komoly károkat tud okozni. A 6 év már régen kicsúszott a korán lelépésből. Felelőséged van pajtikám!

ui: a "nem igaz, hogy senki nem vette észre" gondolathoz: tökéletes álcájuk van. teljesen normális és átlagos, hogy szinte senki nem tud a problémájukról. Napközben rád mosolyog a munkahelyeden, este pedig vagdossa a karját.

Tényleg kérem a sok baromi okos embert, hogy mielőtt véleményt nyilvánít, egy kicsit nézzen már utána a dolgoknak!