Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy lehet túlélni egy szakítást? Te hogy élted túl?
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz2.png)
![*](http://static.gyakorikerdesek.hu/p/vsz0.png)
Szia!
Velem egy hete szakított a párom, egy ideig nem nagyon tértem magamhoz. Bár tudtam/tudom hogy ez volt a legjobb hogy mi szétmentünk mégis folyamatosan vártam egy hétig hátha felhív, mert olyan furcsán szakított...Lényeg, hogy én sokkal jobbat érdemlek és ezt tudta is 2 és fél éven keresztül, de mégcsak most tette félre az önzőségét és mondta hogy nem tudja azt nyújtani, amit én megérdemelnék. Furcsa, olyan lerázó volt, vártam volna hogy legalább azért felhív hogy bocsánatot kérjen amiért annyit szenvedtem miatta de nem, semmi. Nagyon rossz, mert amikor többször "szakítottam" vele, nem bírta sokáig és mindig 2-3 nap múlva keresett én meg persze egyből kibékültem vele. Igazából, még most se nagyon fogtam fel hogy vége, pedig próbálom de tényleg. Az zavar a legjobban, hogy semmibe vett már a vége fele. Folyton azon agyalok, hogy én vajon hiányzom neki, megfogja e bánni de az az érzésem hogy nem. És ez a tudat megöl. Tegnap este is, kivételesen nem bőgve aludtam el, hanem ahoz képest jól, erre persze vele álmodtam este, hát bőgve keltem fel, fantasztikus volt. Nem tudom, mikor leszek rajta végleg túl, lehet hogy két hét múlva még rosszabbul leszek. Nem tudom...nem akarok már többet sírni miatta, azt szeretném hogy olyan közömbös legyen, mint az ezelőtti barátom, hogyha rágondolok, csak egy emlék legyen semmi több.
23/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!